Képforrás: Unsplash/Lucas Cipriano
AZ ELMÚLT KÉT ÁTIGAZOLÁSI ABLAK ALAPJÁN A MERSEYSIDE VÖRÖS FELÉN ÚJRA A FUTBALLPIAC FELSŐ POLCÁRÓL VÁLOGATNAK. A KÉRDÉS AZ, VAJON TUDJÁK-E MÉG, PONTOSAN MIT KERESNEK OTT?
Ha a Deadline Day után felkerestünk bármely forgalmasabb liverpooli szurkolói fórumot, valóságos lázongást tapasztaltunk. A klub szimpatizánsai (ezt később igyekszünk kideríteni, jogosan-e) úgy érezték, a sportigazgató Richard Hughes és a tulajdonosi kör cserbenhagyta a szurkolókat és ami még fontosabb, az újonnan kinevezett vezetőedzőt, Andoni Iraola-t is. De mennyi igazság van a tömeges felháborodás mögött? Hogyan változott meg a klub hosszútávú, metodikus, adatalapú építkezése, és milyen mozgatóerők állhatnak a változás hátterében?
Jürgen Klopp, Michael Edwards és az adatalapú kiválasztás
Jürgen Klopp 2015. októberében vette át a Liverpool irányítását Brandon Rodgers-től, egy új fejeztet nyitva a vörösök történelemkönyvében. Az északír mester egy meglehetősen felforgatott csapatot hagyott maga mögött, amely nem volt képes túllendülni és új irányt találni Luis Suarez 2014-es távozása után. Rodgers és a Liverpool sportigazgatója, Michael Edwards, két külön klubirányítási struktúrát képzeltek el. A vezetőedző nagyobb beleszólást szeretett volna magának kiharcolni az igazolásokban: Angliában a 90-es és 2000-es években elterjedt „manager” státuszhoz hasonlóan – ami a nagy rivális Machester United-nél Sir Alex Ferguson -, vagy az Arsenal esetében Arsene Wenger is volt. Ezzel szemben Edwards egy olyan klubmodellt képzelt el, ahol a vezetőedző a csapat pályán mutatott játékát határozza meg, a taktikai elképzelésekhez konkrét játékosprofilokat illeszt, amelyeket aztán a klub analitikai részlege térképez fel az átigazolási piacon, mindezt a sportigazgató felügyelete alatt. A klub képtelen volt állást foglalni egyik fél mellett is, így fordulhatott elő 2015 nyarán, hogy egyszerre érkezett a csatársorba Christian Benteke 46,5 millió euróért, aki kifejezetten Rodgers kérésére érkezett. A belga egy hatalmas termetű, fizikailag kiemelkedő játékos volt, aki az Aston Villa-ban főleg domináns fejjátékával emelkedett ki – legyen az támadásépítésben a hosszú labdák lekészítése, vagy maga a fejjel való gólszerzés. Ezzel szemben ugyanazon a nyáron érkezett az Edwards és az analitikai részleg által preferált Roberto Firmino a Hoffenheim csapatától, aki egy merőben más profil volt. A brazil a Bundesliga egyik legkreatívabb és kombinatívabb játékosa volt, aki a támadószekció gyakorlatilag minden pontján megállta a helyét, legyen szó cselekről, előkésztésről, vagy gólszerzésről. Játékstílust tekintve nem is lehetett volna két különbözőbb játékost igazolni egy posztra, amit az északír mester távozása előtt többször ki is emelt.
Érdemes ránézni Jürgen Klopp 2015. október 17-én, egy Tottenham Hotspur ellen lejátszott első meccsén felküldött kezdőjére: Simon Mignolet – Nathaniel Clyne – Martin Skrtel – Mamadou Sakho – Alberto Moreno – James Milner – Lucas Leiva – Emre Can – Adam Lallana – Divock Origi – Philippe Coutinho. Ahogy mondani szokás, van itt minden, mint a búcsúban. Nem kis feladat várt az új edző-sportigazgató párosra, de szépen-lassan elkezdték lerakni a jövő meghatározó Liverpool-jának alapköveit.
Az első lépés volt meghatározni a klub működési filozófiáját. Jürgen Klopp és Michael Edwards képes volt megtalálni azt a harmonikus szakmai együttműködést, amire Rodgers és Edwards nem volt képes. A német edző megalkotta a saját csapatának DNS lenyomatát, aminek középpontjában a magas intenzitású gegenpressing, folyamatos pozícióváltások és a nagy sebességű átmenetek álltak. Scouting terén Klopp olyan profilokat keresett, akik beilleszthetőek voltak ebbe a modellbe, képesek voltak nagy területet bejátszani és ezzel párhuzamos bírni a játékstílussal járó magas fizikai igénybevételt, több poszton is beilleszthetőek voltak és ami talán a legfontosabb, magas játékintelligenciával rendelkeztek. A kulcs tehát nem a legjobb játékos, hanem a rendszerbe legjobban beilleszthető profil megtalálása volt.
A Klopp-féle Liverpool így szépen lassan elkezdhette az újjáépülést, az első szezonjában kisebb-nagyobb foltozásokkal (ennek a szezonnak a téli átigazolási időszakában érkezett a későbbi sikercsapat egyik alapembere, Joel Matip is), végül a 8. helyre futottak be a vörösök. Az elvégzett munka a csalódást keltő bajnoki eredmény ellenére látszódni vélt, rögtön az első szezon is zárulhatott volna európai kupagyőzelemmel – ha az Európa Liga döntőjében nem találják szembe magukat az Emery-mágiával. A csapat ennek ellenére fejlődő tendenciát mutatott, a kirakósdarabok pedig folyamatosan érkeztek: 2016. nyarán Sadio Mané és Georgino Wijnaldum, 2017-ben Mohamed Salah, Andy Robertson és némi huzavona után télen Virgil van Dijk (Naby Keita és Alex-Oxlade Chamberlain mellett), 2018-ban pedig Fabinho és Allison is csatlakozott a Mersey parti egyesülethez. Az eredményt már ismerjük, Premier League és BL cím, FA és Ligakupa győzelem, mindezt minden idők egyik leglátványosabb és legdominánsabb futballjával elérve (nem beszélve a két bajnoki második helyezésről a kérdéses módszerekkel operáló Manchester City mögött 97 és 92 megszerzett ponttal).
A felsorolt sportszakmai sikerek azonban nem lettek volna elérhetőek Michael Edwards és az általa vezetett „adatalapú” kiválasztás nélkül. A legismertebb, sokak által emlegetett példa Mohamed Salah, aki mellett híresen a sportigazgató kardoskodott Jürgen Klopp ellenében, aki volt játékosát, Julian Brand-ot preferálta volna. Ennél is jobb példa azonban az analitikai csapat munkájára Georginio Wijnaldum esete. A holland középpályás a PSV és később a Newcastle csapatában is általában a támadósor több posztján szerepelt, legyen az a pálya közepe, vagy a szélső félterületek. Közös pont volt, hogy mind a két klubnál a támadások befejezése, lövések generálása volt a fő profilja. A Liverpool elemzői a puszta gól-és gólpassz számokon túl azonban azt is felismerték, hogy a holland az egyik legintenzívebb játékos volt labda elleni játék során, támadásépítésben pedig rendkívül „press rezisztens”, a letámadás ellen labdavezetéssel és passzal is képes volt kihozni a labdát. Klopp Liverpooljában Wijnaldum volt a ragasztó, ami összetartotta a csapat középpályáját: biztosított, szervezett és ha kellett, a kapu elé is megérkezett. Ha úgy kívánta szükség, a felfutó szélsőhátvédek és középpályás társak mögött biztosított, hogy labdavesztés esetén a csapat képes legyen megtartani a szerkezetét. Támadásban ki tudta kapcsolni az ellenfél presszingjét azzal, hogy háttal az ellenfélnek átvegye és továbbítsa a labdát, vagy labdavezetéssel kiforogjon a letámadásból. Játékszervezésben nem volt ugyan elit, de ami fontosabb, diktálni tudta a középpálya tempóját és megadta a kontroll lehetőségét, ami kulcsfontosságú volt a Klopp-foci gyakorlatilag kizárólag átmenetekre építő evolúciójában. Wijnaldum egy kiváló példa volt arra, egyértelmű mutatók és képességek kiválasztásával az Edwards vezette háttérstáb milyen eredményes módon tud halászni az adatok tengerében.
Gyakran háttérbe szorult, mégis a Klopp-csapat egyik legfontosabb eleme volt Gini Wijnaldum
Forrás: Wikimedia Commons/Mehdi Bolourian
Változó erőviszonyok és az új éra
Michael Edwards 2022. nyarán leköszönt a sportigazgatói pozícióról, utódja pedig az addigi sportigazgató-helyettes, Julian Ward lett. A walesi szakember távozásával felborult az addig óvatosan felépített egyensúly a klubvezetésben: Jürgen Klopp befolyása érezhetően megnőtt, ami az átigazolási döntéseket illeti, a kiválasztás során nagyobb súllyal esett latba a vezetőedző személyes véleménye, mintsem az adatos csapat statisztikái. Így történhetett, hogy 2022. nyarán a Liverpool klubrekordot jelentő összegért leigazolta Darwin Nunez-t a Benfica csapatától, aki egy kiemelkedő szezonon volt túl, többek között a Liverpool ellen is betalálva a Bajnokok Ligájában, ami meggyőzte a német mestert arról, hogy ő lesz csapatának új „ékköve”. Mint utólag kiderült, Ward és háttérstábja inkább azt az Alexander Isak-ot preferálta, aki akkoriban a Real Sociedad-ban terrorizálta a spanyol ligát, majd ugyanazon a nyáron végül a Newcastle United kaparintotta meg. A történet végét ismerjük, Nunez nem kis érdemeinek elismerése mellett világklasszis csatár helyett egy két lábon járó mémmé vált, Isak pedig kis kerülőúton ugyan, de megérkezett Liverpoolba, Premier League rekord összegért.
Ward (talán éppen a hatalmi struktúra megváltozása miatt) egy év elteltével távozott, helyére pedig az a Jörg Schmadtke érkezett, akit Klopp jól ismert a bundesligás időkből. Ez a személyi kinevezés gyakorlatilag a beismerése volt annak, hogy a fő szakmai döntések ettől a pillanattól valóban Jürgen Klopp kezében vannak. A két német ezen a nyáron nekilátott a Henderson-Wijnaldum-Fabinho trió távozása után kiüresedett középpálya újjáépítésének. Alexis MacAlister és Szoboszlai Dominik érkezése (a magyar futballszurkolók eufóriája által kísérve) dinamikát és fizikumot hozott a kiöregedett csapatrészbe, de Fabinho távozásával egy tátongó lyuk keletkezett a 6-os poszton. Ennek a megoldására a Liverpool nem sajnált volna egy átigazolási rekordot döntő összeget kiutalni a Brighton csapatának Moises Caicedo játékjogáért, aki végül egy hosszú hercehurca után a Chelsea csapatát választotta. Az ecuadori helyett az átigazolási szezon végén két játékos is érkezett a Bundesliga berkeiből a vörösökhöz, Wataru Endo és Ryan Gravenberch személyében. A német vonal ebben az esetben is Klopp befolyását vélte igazolni, ami aggasztóbb volt azonban, hogy a korábbi évekkel ellentétben az érkező játékosprofilok itt nem egyeztek a csapat szükségleteivel. Endo egy fizikális, labdaszerzésben és párharcokban erős mutatókkal rendelkező középpályás volt a Stuttgartban, azonban sem passzokban, sem labdavezetési mutatókban nem volt kiemelkedő, letámadás ellen a hosszú labdákon kívül nem igazán volt ellenszere. Gravenberch pedig egy 6-os/8-as hybrid, aki a Bayern-ben egyik poszton sem igazán tudta kibontakoztatni a tehetségét, védekező középpályásnak nem elég fizikális, 8-asnak pedig nem elég jó játékszervező. Darabra nem mondhatjuk, hogy el lett volna hanyagolva a pozíció, de a kiválasztás folyamata és a játékosok csapatba illeszkedése mindenesetre kérdőjeleket vont maga után.
2024. januárjában aztán jött a bejelentés, ami megrázta a futballvilágot. Jürgen Klopp, a Normal One bejelentette távozását attól a Liverpool-tól, amelyet csaknem tíz év alatt sikeresen helyezett vissza a topfutball csúcsára. A kezdeti sokk és érzelmi reakciók után rögtön megindult a találgatás: ki lesz a német edző utódja? A helyzetet bonyolította, hogy az edző személye mellett a szakmai vezetés is teljesen átalakult, Schmadtke helyét az a Richard Hughes vette át, aki a Bournemouth sportigazgatói pozícióját hagyta ott a vörösök kedvéért. Az új vezetőség az időközben CEO of Football pozícióba visszatérő Michael Edwards-al kiegészülve az új jelölt megtalálása mellett a működési folyamatokat is átalakította. Olyan edzőt kerestek, aki hajlandó a tradicionális sportigazgató-edző szisztémában dolgozni és beletörődni abba, hogy nem az övé a döntő szó a keret kialakítása során. A jelöltnek hasonló futballfilozófiai elveket kellett követnie, mint elődjének, hogy az átállás ne legyen túl drasztikus, ugyanazt a támadó és energikus futballt kellett játszatnia a kerettel, amire az eredetileg fel lett építve (ezért akadt fent a szűrőn a Sporting akkori mestere, Ruben Amorim is). Egy másik fontos keresett tulajdonság a játékosok egyéni képességeinek fejlesztése, a saját nevelésű fiatalok csapatba építése, valamint a klubkultúrába való illeszkedés. Ezek alapján a kritériumok mentén választotta ki végül az új vezetőség Arne Slot-ot, a Feyenoord akkori vezetőedzőjét, aki akkoriban sokak számára egy meglepő választás lehetett. A következő év végül mégis igazolta Edwards és Hughes döntését.
Jürgen Klopp nehéz örökséget hagyott maga után
Forrás: Wikimedia Commons/Mike Pennington
Richard Hughes és a sztárigazolások paradoxona
Arne Slot és Richard Hughes első nyarát egyszerre jellemezte a dráma és a tudatos kivárás érzése. Egyfelől az már Klopp utolsó szezonjában is egyértelművé vált, hogy Wataru Endo, bár tisztességes teljesítményt nyújtott, nem képes elit szintet hozni a 6-os pozíciójában (Gravenberch pedig erősen felejthető első idényen volt túl). Ezt a vezetőség is idejekorán felismerte és be is azonosították a szükséges profilt Martin Zubimendi, a Real Sociedad középpályása személyében. A spanyol tökéletes játékos volt a Slot fociba, egy nem csupán párharcerős, hanem elképesztően intelligens futballista, aki egyszerre volt képes diktálni a csapat tempóját és megadni az oly fontos kontrollt labdabirtoklás esetén, okos helyezkedéssel és gyors passzokkal kihozni a labdát letámadás ellen, labdavesztés esetén pedig fegyelmezetten visszazárni és lezárni a középső csatornákat. Az egész nyáron zajló huzavona után karnyújtásnyira volt a megegyezés, az utolsó pillanatban Zubimendi azonban mégis a maradást választotta.
A dugába dőlt átigazolást követően a vezetőség némileg érthetetlen módon úgy döntött, senkit nem igazol a spanyol helyett a pozícióra, mi több, a teljes átigazolási piacon alacsony aktivitást mutattak. Összesen két új érkezővel zárta a nyarat a Liverpool, az egyik a Valencia kapusa, Giorgi Mamardashvili volt, akit hosszú távon Allison helyettesének szántak (és maradt is még egy szezont kölcsönben Spanyolországban), a másik pedig az a Frederico Chiesa, akihez súlyos térdsérülését követően diszkontáron jutottak hozzá a vörösök. Hughes később úgy magyarázta ezt a megközelítést, hogy a vezetőség meg akarta állapítani, az új edző mit hoz ki a rendelkezésre álló játékanyagból. Ez egy érthető elgondolás, ugyanakkor már itt felmerülhetett egy később is gyakori kritika Richard Hughes irányába, ami nem más, mint a hosszú távú tervezés hiánya. A 6-os pozíciót már zsinórban két esztendeje nem sikerült megoldani, Mohamed Salah utódlásának a kérdése jóval a 30-on túl kezdett egyre hangsúlyosabbá válni, arról nem beszélve, hogy a Van Dijk-Salah-Konaté-Alexander Arnold négyes mind lejáró szerződéssel rendelkezett, a folytatásról pedig azidáig nem sikerült megegyezni.
Az eredmények Slot első éve végén mégis igazolni vélték az óvatos megközelítést. A holland új igazolások híján finomított elődjének a megközelítésén, ami egy kevésbé vertikális, gyors átmenetekre épülő Liverpoolt eredményezett. Az egyik kulcs Ryan Gravenberch védelem előtti 6-osként való játszatása volt, aki a labdavezetéssel való progresszióban és letámadás elleni játékban Európa egyik legkiemelkedőbb teljesítményét tette le az asztalra. A középpálya átalakításával Trent szerepe is módosult, az előző szezonokhoz képest sokkal kevesebbet lépett a pálya közepe felé és működött hagyományos jobbhátvédként, ezzel csökkentve a jobb szélen keletkező területeket és tovább növelve a kontrollt. A nagyobb középpályás kontroll és a +1 védő hátul hagyása nem a gegenpressing teljes elhagyását jelentette, csupán egy strukturáltabb labda elleni és türelmesebb labdás játékot, ahol a cél az ellenfél kimozgatása és a megfelelő pillanatban való támadásindítás volt. Az eredmények pedig magukért beszéltek.
A bajnoki cím begyűjtése után a vörösök szurkolói (és a futball közvélemény is) talán jogosan várhatták, hogy a „győztes csapaton ne változtass” elv érvényesül majd és Richard Hughes főleg a keretmélység javítására és finomítására fog fókuszálni. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna. A 2025-ös nyár minden idők egyik legnagyobb klubszintű költekezését hozta magával, érkezet többek között Jeremie Frimpong, Milos Kerkez, Florian Wirtz, Giovanni Leoni, Hugo Ekitiké, valamint egy hosszú átigazolási saga után Alexander Isak is, a fantasztikus szezont futó Mohamed Salah és a csapatkapitány Virgil van Dijk pedig meghosszabbították a lejáró szerződésüket. Az összesen 481,3 millió eurós kiadást 219,5 millió eurós bevételi oldal igyekezett ellensúlyozni, amelynek több mint a fele Darwin Nunez és Luiz Diaz eladásából származott. A Liverpool egyértelművé tette, hogy a Premier League bajnokaként ismét a piac legmagasabb polcáról kívánnak elit játékosokat válogatni. Sajnos azt is meg kell említeni, hogy a vörösök átigazolási stratégiáját jelentősen befolyásolta Diego Jota tragédiája, a portugál játékos 2025. július 3-án testvérével együtt halálos autóbalesetet szenvedett Spanyolországban, a csapat edzőtáborába tartva.
Richard Hughes feladata volt a generációváltás levezénylése
Forrás: Sky Sports
A vörösök korábban taglalt átigazolási politikája szerint előbb fektetjük le a játékelméleti alapokat és határozzuk meg a csapat játékstílusát, ezt követően állapítjuk meg a szükséges profilokat az átigazolásokhoz. A bajnoki címet követő nyár egy ezzel ellentétes irányt vett. Wirtz, Isak, Ekitiké külön-külön mind klasszis, vagy világklasszis játékosok, akik köré egy komplett csapatot lehet felhúzni. A kérdés az, ennyi elit futballistát lehet-e eredményesen egymás mellé illeszteni, képes-e megteremteni az edző az egyensúlyt a csapatban. Egy ezidáig még nem említett fontos tényező Trent Alexander-Arnold távozása volt, aki a szerződése lejártával (gyakorlatilag) ingyen távozott a Real Madrid-hoz, a scouserek legnagyobb felháborodására. A tény, hogy egy saját nevelésű játékos pont ahhoz a klubhoz távozott, amely oly sok keserűséget okozott a vörösöknek az elmúlt években fájó pontnak számított, de ennél is jelentősebb volt az angol jobbhátvéd elvesztésének a csapat játékára gyakorolt hatása. A korábbi években a Liverpool támadásépítésének egyik legfontosabb eleme éppen Alexander-Arnold volt, akinek sokoldalú passzképességével és hosszú indításaival eredményesen tudták áttörni az ellenfél letámadását és biztosították a labda előre juttatását (a beadásokról nem is beszélve). A helyére igazolt Jeremie Frimpong ezzel szemben egy teljesen más profil volt, aki a Leverkusenben főleg szárnyvédő, vagy szélső poszton játszott és szélen a mélység keresése, a támadóharmadban pedig az akciók befejezése vagy előkészítése volt a feladata. Arne Slot-nak tehát teljesen át kellett alakítani a Liverpool labadkihozatali sémáit és új megoldást kellett találni a progresszió biztosítására. Emellett Florian Wirtz csapatban betöltött helye sem ígérkezett egyértelműnek, a német a gyógyszergyáriak színeiben főleg a bal oldali félterületben érezte magát komfortosan, ami azonban Cody Gakpo felségterületének számított az azt megelőző idényben, a pálya közepén támadó 8-as/10-es poszton pedig Szoboszlai Dominik nyújtott remek teljesítményt. Slot számára tehát adott volt a feladat: csapatot építeni egy egyre inkább orrnehézzé váló keretből, ahol a keretmélység és a profilok illeszkedése is több mint kérdéses volt, valamint meg kellett birkózni egy népszerű csapattárs tragikus halálával is. Hogy egy sokat emlegetett, ikonikussá vált kérdést idézzünk: na de sikerült?
Nem. A vörösök teljesítménye drasztikusan visszaesett, az előző évi 84 helyett 60 megszerzett ponttal, 63 rúgott és 53 kapott góllal végül épphogy beevickéltek a Bajnokok Ligája indulást érő 5. helyre. Az új igazolások közül csak Ekitiké zárt sikeresnek mondható szezont (de ő is Achilles-ín szakadást szenvedett), Wirtz, Kerkez és Frimpong helyét nem sikerült megtalálni, Isak sérülések miatt kevés időt tudott pályán tölteni, Leoni pedig rögtön az első mérkőzésén keresztszalag szakadást szenvedett. A megkérdőjelezhető taktikai döntések mellett főleg a védelemben és a középpályán visszaütött a keret mélységének a hiánya, Mohamed Salah a támadósorban pedig nem tudta megismételni az előző, fantasztikus szezonját, valamint nyílt összetűzésbe is keveredett a holland mesterrel. A média és szurkolók felől érkező nyomás alatt Arne Slot az idény végére mintha megroskadt volna, jó pár kérdéses megnyilvánulása és a Salah-balhé után pedig olyan érzése volt az embernek, hogy a csapat is kihátrált az edző mögül. A vezetőség olyan visszafordíthatatlannak ítélte ezt a tendenciát, hogy 2026. május 30-án bejelentették Arne Slot távozását, aki nem kevesebb mint egy évvel korábban még visszahódította a Premier League trófeát az Anfield-re.
„i can still recall, our last summer..”
A holland helyére Richard Hughes és a Liverpool vezetősége azt az Andoni Iraola-t választotta, akivel a skót már korábban dolgozott együtt a Bournemouth csapatánál. A baszk mester érkezése azt jelezte, a Liverpool készen áll visszatérni a Jürgen Klopp-féle heavy metal futballhoz, amelyet a sok átmenet és az agresszív gegenpressing jellemez. Adódik a kérdés, ez magával hozza a korábbi átigazolási politikát, miszerint a csapat és az edző játékához illesztjük a játékoskiválasztást? A válasz ismét egy nem lett.
Ha ránézünk a keretre, jó pár hiányosságot fel lehetett fedezni: Bradley sérülésével és Frimpong profilját figyelembe véve a védelem jobb oldala erősítésre szorult, a belsővédő pozíció pedig Konaté távozásával a 35 éves Virgil van Dijk-ra, a továbbra is sérült Leoni-ra és az első nagyobb őszi szellőtől általában hetekre kidőlő Joe Gomez-re volt bízva. A középpálya a továbbra is megoldatlan 6-os pozíció mellett a mélységet tekintve is aggodalomra adott okot, a támadósorban pedig Mohamed Salah távozásával a jobb oldalon egy tátongó lyuk keletkezett.
Ezekre a kihívásokra válaszul érkezett meg még télen az egyik legnagyobb francia védőtehetség, Jérémy Jacquet, a nyáron pedig az Osasuna sokoldalú támadója, Victor Munoz, kölcsönszerződéssel a szebb napokat is látott Ronald Araujo, a belga kapustehetség Lucca Brughmans (akit rögtön vissza is kölcsönöztek Belgiumba), valamint az átigazolási szezon utolsó napjaiban robbant a bomba, hogy Bradley Barcola is az Anfield-re helyezi át székhelyét. A problémát ezúttal sem az érkezett játékosok minőségében kell keresni. Jacquet a nemzetközi futball egyik legígéretesebb védője, Munoz egy sokoldalú, az Iraola-féle futballba tökéletesen illeszkedő „pitbull”, Araujo egy, a védelem közepén és szükség esetén jobb szélén is használható játékos, Barcola pedig az elmúlt szezonokban Európa egyik legtermékenyebb támadója volt. A gondot ismét a profilok egymás mellé illesztése és bizonyos pozíciók elhanyagolása jelenti. A Liverpool keretében rendelkezésre álló szélső közül Gakpo, Ngumoha, Barcola, Munoz, de még Florian Wirtz is a bal oldalon érzi magát legkomfortosabban, miközben tradicionális jobbszélső nem érkezett a csapathoz. A középpályán az Iraola futballban használt belső középpályás duó, úgynevezett double pivot egyik tagja általában egy párharcokban kiemelkedő, labdaszerző középpályás, aki a védelem előtt tud biztosítani. Erre a szerepre szintén nem igazolt senkit a szakvezetés, amellett, hogy a saját nevelésű Curtis Jones az Inter-be távozott, mindössze 30 millió euróért. A már említett megtépázott jobbhátvéd pozícióba a vészmegoldásként használható Araujo-n kívül nem érkezett érdemi erősítés. A meglévő problémákat tehát nem, vagy csak rövid távon sikerült megoldani, miközben újabb 269 millió eurót sikerült elkölteni az átigazolási piacon. Cikkünk írásának a pillanatában a Liverpool a Premier League tabellájának 6. helyén áll és a pozitív jelek ellenére is beigazolódni látszódnak a középpályás védekezéssel és keretmélységgel kapcsolatos előzetes félelmek.
Richard Hughes 2026. szeptember 5-én hivatalosan is lemondott pozíciójáról, utódja pedig ezt a pozíciót már korábban is betöltő Julian Ward lett. Ha visszatekintünk Hughes ténykedésére, láthatjuk, hogy hálátlan feladatot kapott: meg kellett találnia minden idők talán legikonikusabb Liverpool menedzserének az utódját és le kellett vezényelnie egy teljes generációváltást, ami a keretet illeti. A pályán és pályán kívül elért eredmények pedig őt igazolják: bajnoki cím majd Bajnokok Ligája kvalifikáció, bevételeket tekintve pedig továbbra is a világ 5 legnagyobb klubja között vannak a vörösök. A csapatépítési filozófiáját mégis jelentős kritikák érik, hiszen rengeteg pénzből állított össze egy olyan keretet, amelynek kompatibilitása erősen kérdéses, mélységét tekintve pedig jóval elmarad az olyan közvetlen riválisok mögött, mint az Arsenal, vagy a Manchester City.
A nap végén nem az a fő kérdés, milyen játékosokat igazolt Richard Hughes. Nevek alapján ezek a futballisták mind-mind egy olyan polcon helyezkednek el, ahol a puszta képességeket nem lehet megkérdőjelezni. A jobb kérdés, hogy ezek az igazolások mögött van-e hosszú távú, előre meghatározott csapatépítési stratégia, vagy az adott vezetőedzőnek kell megtalálnia azt a játékrendszert, amiben ezek a játékosok működni tudnak. A Klopp és Michael Edwards fémjelezte érában a Liverpool kiemelkedett a nemzetközi futball világából azzal, hogy tudta, a tyúk megelőzi tojást. Azaz előbb határozd meg milyen játékot akarsz a pályán látni, majd ehhez válogass egyértelmű profilokat adatalapú kiválasztás alapján. Érdekes lesz látni az elkövetkező években, a Ward-Iraola páros képes-e visszahozni ezt a megközelítést egy olyan kerettel, amely tele van már klasszisokkal, egy olyan közegben, ahol nem számítanak úttörőnek az analitikai megközelítéssel.
Forrás: Unsplash/Lucas Cipriano
