Borítókép forrása: mlsz.hu
Véget ért a szeptember végi-október eleji válogatott szünet, mi pedig kaptunk hideget-meleget az elmúlt két hétben. Labdarúgó-válogatottunk négy mérkőzést játszott, így a tízmillió szövetségi kapitány rengeteg következtetést levonhat csapat- és játékosszinten egyaránt.
A magyar válogatott a feljutásért küzd a B-ligában
2025 márciusában dőlt el, hogy Marco Rossi csapata búcsúzik a Nemzetek Ligája A divíziójától. Ezt követően a fél évvel később lejátszott világbajnoki selejtezősorozat sem a legpozitívabb kilátásokat vetítette elő (igen, a legtöbben továbbra is hozzátesszük, hogy az írek ellen kétszer sem sokon múlott). Tavaly november óta eltelt tíz hónap, lejátszottunk négy barátságos mérkőzést, a kijutók egy világbajnokságot, sok nemzet csapata pedig kisebb-nagyobb átalakuláson ment keresztül. Éppen ezért adta magát a kérdés, hogy honnan folytatja a magyar válogatott, milyen végcélt érdemes kitűzni a Nemzetek Ligája idei kiírására. Erre négy fordulót követően meg is kísérelhetünk választ adni. A tabella második helyét foglaljuk el a csoportunkban, egy ponttal vagyunk lemaradva az elsőtől, és minden esélyünk megvan akár még a közvetlen feljutásra is. Játékban talán csak az utolsó meccsen nem felénk billent a mérleg, de az éppen jókor megjavuló helyzetkihasználásnak köszönhetően a sors visszaadta azt, amit a mérkőzés odavágóján elvett. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy mennyi sérülés sújtotta a Nemzeti Tizenegyet, nem nagyon lehetne tagadni, hogy a B-liga erősebb csapatai közé tartozunk. A hátralevő két fordulóban négy pontot kell szereznünk (hármat itthon, egyet idegenben), hogy a párhuzamos találkozók eredményeinek nézegetése nélkül biztosak lehessünk a csoportelsőségben. Ugye, hogy nem tűnik lehetetlennek?
Kép forrása: mlsz.hu
Csinger Márk személyében hosszútávú megoldást találtunk középhátvéd posztra
A nyár óta a Gröningennél játszó magyar bajnok védő a válogatott mind a négy idei NL-meccsén a kezdőcsapatban kapott helyet (egy 84. perces cserét leszámítva végig is játszotta az összes találkozót). A show-t elvitte az ukránok elleni visszvágón győztesnek bizonyuló gólja, de a bekezdés címében leírtakat a védekezésben betöltött szerepével érdemelte ki. Orbán Willi, akit talán csak a sebessége (illetve annak hiánya) akadályoz meg abban, hogy kis túlzással akármelyik csapat számára megfelelő választás legyen, a gyors Csinger által hatékonyabban lehet kiegészítve, mint korábban bármikor. Az eddig csak Kazahsztán ellen bevetett duó olyan precizitással végezte el a rábízott munkát, hogy a magyar csapat négy mérkőzésen mindössze két gólt kapott (persze ne feledkezzünk meg Tóth Balázs érdemeiről sem). Csinger további extrája, hogy a passzjátékba is biztonsággal bevonható, sőt, nem csak veszélyt nem jelent, hanem adott esetben progresszív labdavezetésre vagy vertikális passzra is számíthatunk tőle, tehát a támadásépítés kreatív fázisából is kiveszi a részét. Bár már jelenleg is komoly erősítésnek tűnik, 23 évesen remélhetőleg még sok jó év áll előtte. Az mindenképpen kecsegtető, hogy a holland élvonalban játszó Gröningennél is láttak benne akkora potenciált, hogy 1,4 millió eurót kifizessenek érte a nyáron.
Kép forrása: mlsz.hu
A Puskás Aréna gyepéhez a Bournemouth kispadja is elég
Marco Rossinak van egy olyan szabálya, hogy egy játékosnak klubjában rendszeres lehetőséghez kell jutnia ahhoz, hogy válogatott meghívót kaphasson. A magyar válogatott szövetségi kapitánya meglehetősen ritkán tesz kivételt ez alól, Tóth Alex azonban épp az ilyen játékosok sorát gyarapítja. Az utóbbi időben a mérkőzésvégi néhány perc sem járt minden alkalommal a Bournemouth fiatal középpályásának, sőt, átmenetileg a csapat keretéből is kikerült, azonban a Mister így is behívta a válogatottba. Tóth pedig az első adandó alkalommal bizonyította, hogy ez jó döntés volt. Az észak-írek ellen lépett pályára először, csereként beállva, és rögtön extra lendületet tudott adni a válogatott játékához. A világ legintenzívebb bajnokságában játszó csapatánál olyan tempóhoz szokott, ami egy annyira reménytelennek tűnő támadójátékot is fellendít, mint amit a magyar csapat produkált az észak-írek elleni mérkőzés első kétharmadában. Hogy nem csak a gyors döntés és kivitelezés az a plusz, amit hozzátesz a játékhoz, azt a Georgia elleni meccsen mutatta meg igazán. Sokszor, sok helyen ott volt, befutotta az egész pályát, adott esetben megpróbálkozott rizikósabb passzokkal (ez a szerep gyakorlatilag Szoboszlaira korlátozódott a két korábbi találkozón). A merészebb játék persze a hibát is jobban magában tartogatja, és ezt támasztja alá Tóth ukrán helyzethez vezető rossz megoldása is, azonban a fentebb leírtakat is figyelembe véve nehéz lenne azt mondani, hogy nem jártunk volna jól a szerepeltetésével.
Kép forrása: mlsz.hu
Varga és Sallai hiánya nagyságrendekkel veti vissza a válogatott gólérzékenységét
A szeptemberi 15-i kerethirdetésen még Varga Barnabás és Sallai Roland neve is elhangzott, azonban egy héttel később már mindkettejükről tudtuk, hogy sérülés miatt mégsem csatlakoznak a válogatotthoz. Mindketten tizenöt gólt szereztek eddig a nemzeti csapatban (a jelenleg aktívak közül csak Szoboszlai eredményesebb náluk tizennyolccal), így arra vélhetően mindenki számított, hogy a pótlásuk nem lesz egyszerű. Olyannyira nem volt az, hogy a magyar válogatott gólt sem szerzett első két mérkőzésén az összesített 2,97-es xG (várható gól) ellenére. Az első találat Georgia ellen már megszületett, ugyanakkor az alulteljesítés továbbra is fennállt (1,47 volt ugyanez a mutató). Bár az ukránok elleni visszavágó már azt a hatékonyságot idézte, melyre Vargával és Sallaival volt képes a csapat, (két gól, 1,36-os xG), a korábbi meccsek megmutatták, hogy mit jelent két ilyen támadó kiválása. Előbbi minden túlzás nélkül nevezhető a világ egyik (ha nem a) legjobban fejelő játékosának, míg utóbbi akármikor és akárhonnan képes rúgni egy bombagólt. Bár a Kerkez Milos-Tóth Milán-Csinger hármas ezúttal elintézte, hogy ne maradjunk szerzett gól nélkül, a csoportelsőséghez és a sikeres EB-selejtezős szerepléshez alighanem szükségünk lesz Vargáék könyörtelenségére.
Kép forrása: mlsz.hu
A Nemzetek Ligája küzdelmei novemberben folytatódnak tovább, a magyar válogatott 14-én Georgiával idegenben, 17-én Észak-Írországgal a Puskás Arénában játszik.
