Borítókép forrása: Újpest FC hivatalos weboldal
Amióta a MOL megjelent az újpesti futballklub tulajdonosaként, komoly befektetések, nagy tervek és egy szebb futballjövő ígérete töltötte be a Megyeri út környékét. A lelátón azonban egyre inkább ugyanaz a kérdés motoszkálhat a szurkolók fejében: mikor történik már végre valami a pályán is? Az Újpest FC idei szezonja egyelőre nem a nagy áttörésről, hanem a visszatérő hibákról, a kiaknázatlan lehetőségekről és a türelem újabb próbájáról szól.
A forgatókönyv túlságosan is ismerős. A csapat minden hazai bajnokiján hátrányba került. Ez önmagában is beszédes, de a probléma nem merül ki a rossz kezdésekben. A koncentráció hiánya, a védekezési hibák és a mérkőzéseken belüli hullámzások azt mutatják, hogy az Újpest továbbra sem képes következetesen, a saját szintjének megfelelően futballozni. Egy csapatnak lehet rossz napja, de ha újra és újra ugyanazokba a hibákba sétál bele, ott már nem pusztán balszerencséről beszélünk.
Pedig az idény elején akadtak biztató jelek. A jó kezdést azonban visszaesés követte, és a mutatott játék összességében továbbra sem ad okot különösebb optimizmusra. Vannak jobb periódusok, felvillanások, ígéretes félidők, de ezekből egyelőre nem áll össze egy felismerhető, stabil csapatjáték. Persze kiemelhetünk pozitív fejleményeket, mint például Matko gólerős játéka, vagy éppen a Ferencváros elleni idegenbeli pontszerzés kétgólos hátrányból, azonban az összkép így sem rózsás.
A legutóbbi, Puskás Akadémia elleni hazai vereség különösen jól példázta ezt az ellentmondást: a lila-fehérek sok helyzetet alakítottak ki, 2 feletti xG-t értek el, mégis pont nélkül maradtak. A helyzetkihasználás valóban probléma, de hosszabb távon nem lehet minden kudarcot a kihagyott lehetőségekkel megmagyarázni. A kérdés az, hogy mikor válik a biztató teljesítményből rendszeresen eredményes futball.
Szélesivel sincs még új fejezet
Szélesi Zoltán és Dárdai Pál neve jól rezonál a hazai futballrajongók körében, más kérdés, hogy egyelőre nem látszik a szakmai stáb víziója.
Egyelőre nehéz megmondani, milyen irányba tart ez az Újpest. Nem látszik egyértelműen, hogy a csapat miben lett jobb, milyen játékelemekre építene, és miként akarja tartósan kihasználni a keretben rejlő lehetőségeket. Természetesen néhány mérkőzés alapján nem lehet végleges ítéletet mondani egy vezetőedző vagy sportigazgató munkájáról. Azt viszont joggal várhatjuk el, hogy a változás jelei ne csak egy-egy félidőben, hanem hétről hétre megmutatkozzanak.
Újpesten pedig egyelőre éppen ez hiányzik: a meggyőző bizonyíték arra, hogy a klub valóban elindult felfelé.
Stadiont ígérnek, de a pályán kellene építkezni
A pályán kívüli történet sem feltétlenül ad okot a bizakodásra. Az új stadion és a hozzá kapcsolódó sportpark terve a klub jövőjének egyik legfontosabb szimbóluma lehetne. Csakhogy a beruházás körül továbbra is kérdések vannak: a fejlesztés előkészítését 2026 júniusában szüneteltették, szeptemberben pedig a helyszínnel kapcsolatban is bizonytalanságokról lehetett olvasni.
Egy modern stadion kétségtelenül fontos része lehet egy ambiciózus klubprojektnek. Azonban a beton önmagában nem rúg gólt, a lelátó nem szervez védekezést, és az új aréna sem pótolja a pályán hiányzó teljesítményt. A létesítményfejlesztés akkor válik igazán hitelessé, ha közben a csapat is fejlődik, és a szurkolók nem csupán a távoli jövőben, hanem már ma is látnak okot a büszkeségre.
A MOL pénze nem helyettesíti az eredményeket
A MOL szerepvállalása új korszak reményét hozta el Újpestre. A klub mögött olyan tulajdonosi háttér áll, amelytől a szurkolók joggal várnak komolyabb ambíciókat, tudatos építkezést és idővel a magyar élmezőnyhöz méltó teljesítményt.
Csakhogy a befektetés és a siker között nincs automatikus összefüggés. A pénz lehetőséget teremt, de nem garantálja a megfelelő igazolásokat, a jó szakmai döntéseket vagy a csapat egységét. Ezeket a pályán kell bizonyítani.
Jól mutatja a lehetőségek és a tényleges teljesítmény közötti kettősséget, hogy az Újpestnek a Transfermarkt szerinti keretértéke a hazai csapatok közül a Ferencváros és a Győr mögött jelenleg a harmadik helyen van, azonban a bajnoki tabellán nem feltétlenül tudja érvényesíteni mindezt a lila-fehér csapat. Bár jelenleg a negyedik pozícióban tartózkodnak, a szoros mezőny miatt 1-2 rosszabb eredmény hatására egyből a középmezőny szürkesége fenyegetne.
A szurkolók türelme pedig nem végtelen. Különösen akkor nem, ha évről évre ugyanazt hallják: majd jövőre.
Mindig csak jövőre?
Az újpesti projektet persze nem kell néhány hónap után temetni. Egy klub felépítése időt igényel, a szakmai munka nem egyik napról a másikra hozza meg a gyümölcsét. De az idő önmagában nem érték, ha közben nem látszik, hogy mire fordítják.
A szurkolók nem feltétlenül azonnali bajnoki címet várnak. Azt viszont joggal szeretnék látni, hogy a csapat fejlődik, tanul a hibáiból, és van egyértelmű iránya. Hogy a hazai pályán nem állandóan az ellenfél előnyének ledolgozásával kell foglalkozni. Hogy egy biztató kezdésből nem újabb visszaesés, hanem valódi építkezés következik.
Az Újpest előtt továbbra is ott a lehetőség, hogy a MOL támogatásából és a klub ambícióiból valódi futballprojekt szülessen. Ehhez azonban előbb-utóbb a pályán is meg kell érkeznie a válaszoknak.
Mert stadion lehet, tulajdonosi háttér lehet, nagy tervek is lehetnek. De ha a futball nem változik, a történet vége mindig ugyanaz marad.
Még mindig jövőre.
