A Tour de France után alig egy hónappal máris újabb háromhetes erőpróba vár a mezőnyre. Augusztus 22-én Monacóból rajtol a Vuelta a España, amely a Giro d’Italia és a Tour de France mellett a kerékpársport harmadik Grand Tourja. A spanyol körverseny presztízse ugyan elmarad a francia viadalétól, és kevésbé tekinthető egyértelmű szezoncélnak, mint a Tour, éppen ezért különleges mezőnyt vonultat fel. Vannak, akik hónapok óta erre készülnek, mások a Tour de France fáradtságával érkeznek. Idén azonban egyvalami biztos: ha valaki meg akarja nyerni a Vueltát, előbb Tadej Pogačart kell legyőznie.
A harmadik Grand Tour, ahol nem mindenki ugyanazért indul
A háromhetes versenyek között egyértelmű hierarchia alakult ki. A Tour de France a kerékpársport legfontosabb versenye, amelyre a világ legjobb összetett menői közül sokan egész szezonjukat felépítik. A Giro d’Italia hasonlóan komoly presztízsű, miközben a Vuelta a España valamivel később, a nyár végén kerül sorra. Ez nem mindig volt így: néhány évtizeddel ezelőtt még tavasszal rendezték meg a spanyol kört. Az időzítés azóta alapjaiban meghatározza a verseny karakterét.
A mezőny egy része ekkorra már túl van a szezon fő célján. A Tour de France-ról érkező versenyzők fizikailag és mentálisan is komoly terhelést cipelnek magukkal, így számukra a Tour–Vuelta dupla egészen más kihívást jelent, mint annak, aki kifejezetten a spanyol körre időzítette a csúcsformáját.
A spanyol körverseny történelmi presztízsében ugyan a harmadik helyen áll, a verseny nehézsége alapján azonban már korántsem lehet ennyire egyértelműen hátrasorolni. Már önmagában a szintrajz komoly kihívást jelent: a három hét során mintegy 58 000 méternyi szintemelkedést kell leküzdenie a mezőnynek. Ehhez jön a spanyolországi hőség is. Szeptemberben az ország déli részén még bőven lehet elviselhetetlenül meleg, különösen igaz ez az idei útvonalra, hiszen a mezőny jelentős részben Andalúzián halad majd keresztül, ahol a 40 fokos hőség sem elképzelhetetlen.
Egy név mindenki fölé emelkedik – Tadej Pogačar
A szlovén világbajnok olyan szezon után érkezik a Vueltára, amely önmagában is történelmi. 2026-ban mindössze egy olyan nagy verseny volt, amelyet nem nyert meg: a Paris–Roubaix. A Tour de France-t több mint hatperces előnnyel nyerte meg, most pedig a három Grand Tour megnyeréséhez szükséges utolsó hiányzó győzelmet szeretné megszerezni.
Ezzel a szlovén klasszis egy rendkívül elit klub tagjává válhatna: azok közé kerülhetne (8 versenyző), akik pályafutásuk során mindhárom Grand Tourt megnyerték. Többek között nagy riválisához, Jonas Vingegaardhoz csatlakozhatna, aki még májusban, a Giro d’Italia megnyerésével tette teljessé ezt a kollekciót.
Pogačar utoljára 2019-ben indult a Vueltán, akkor újoncként harmadik lett összetettben, és három szakaszt is megnyert. Azóta azonban egészen más szintre került: ötszörös Tour de France-győztes, Giro-győztes és kétszeres világbajnok lett. A spanyol körverseny esetleges megnyerésével gyakorlatilag minden olyan nagy trófeát begyűjtene, amelyre egy országúti kerékpáros pályafutása során áhítozhat.
A kérdés ezért nem elsősorban az, hogy ki nyeri a Vueltát, hanem hogy ki tud Pogačar mögött a legközelebb kerülni hozzá.
Felix Gall lehet a „vert mezőny” legjobbja
Ha Pogačart kivesszük az egyenletből, Felix Gall neve kerül az első helyre a fogadóirodáknál.
Az osztrák a Giro d’Italián második lett, majd tudatosan kerülte a nagy versenyterhelést, és mindössze hat versenynapot teljesített a Giro óta. A Vuelta előtt megnyerte a Burgosi körversenyt is. Ez sokkal inkább egy klasszikus, Vueltára optimalizált felkészülés képét mutatja.
Gall nem a látványos támadásairól ismert, hanem arról, hogy három héten keresztül stabilan képes magas szinten teljesíteni. Ha Pogačar valamilyen okból nem tudja dominálni a versenyt, Gall lehet az egyik legnagyobb haszonélvező.
A győzelemre ugyanakkor reálisan kevés esélye van, a dobogó már sokkal inkább elérhető célnak tűnik.
Oscar Onley: viszontagságos szezon utáni visszatérés
A 23 éves Oscar Onley a Vuelta egyik legérdekesebb versenyzője lehet. Tavaly negyedik lett a Tour de France-on, idén azonban betegségek és egy komoly bukás is hátráltatta.
A Burgosi körversenyen viszont ismét megmutatta, mire képes: második lett Gall mögött, miközben szakaszt is nyert, valamint a hegyi és a pontversenyt is megnyerte.
A Vuelta meredek emelkedői kifejezetten kedvezhetnek neki. Ha elkerülik a bukások és a betegségek, a dobogó sem irreális cél.
Carapaz és Skjelmose: a Tour fáradtságával
Richard Carapaz esetében már sokkal nehezebb megjósolni, mire számíthatunk.
Az ecuadori a Tour de France-on két szakaszt nyert, megszerezte a hegyi összetett trikóját, és pályafutása egyik legjobb Tourját teljesítette. Ugyanakkor ritkán vállal be egymás után két Grand Tourt, ezért kérdés, hogy maradt-e benne elegendő energia az összetettért, vagy inkább szakaszgyőzelmekre alapozhat.
Carapaz mellett Mattias Skjelmose is éppen a Tour–Vuelta dupla mellett döntött. A Touron hatodik lett, ami megerősítette, hogy valóban képes egy Grand Tour összetettjében az élmezőnyben végezni. A kérdés az, hogy a Tour terhelése után milyen állapotban érkezik Spanyolországba.
Enric Masnak nincs szüksége bemutatásra
Ha van versenyző, akit a Vuelta kapcsán soha nem lehet leírni, az Enric Mas.
A spanyolnak hat alkalommal sikerült a legjobb hat között végeznie a hazai Grand Touron, ebből háromszor második, egyszer pedig harmadik lett. A Vuelta egyszerűen fekszik neki.
Az elmúlt időszak ugyanakkor nem alakult tökéletesen: a 2024-es dobogó után a tavalyi Touron feladta a versenyt. A közelmúlt azonban ismét biztató: a Burgosi körversenyen ötödikként zárt, mindössze 41 másodperccel Gall mögött.
Mas esetében tehát inkább az a kérdés, hogy képes-e ismét elővenni azt a formát, amely korábban háromszor is a második helyig repítette.
És mi lesz João Almeidával és Roglič-al?
João Almeida tavaly második lett a Vueltán, idén viszont sérülések és egy elhúzódó betegség akadályozta a szezonját. Most Pogačar csapattársaként érkezik, vagyis könnyen lehet, hogy ezúttal nem saját összetett céljaiért, hanem a szlovén támogatásáért dolgozik majd.
Primož Roglič pedig maga a Vuelta történelme. Holtversenyben Roberto Herasszal az ő nevéhez fűződik a legtöbb összetett győzelem a spanyol körversenyen. Csakhogy Roglič formája és felkészülése korántsem ideális. Egy bukás is hátráltatta, miután elütötték, és idén eddig viszonylag keveset láthattuk versenyezni.
Ettől függetlenül éppen a Vueltán lenne hiba leírni: a szlovén négyszer már megmutatta, hogy ez a verseny különleges helyet foglal el a karrierjében.
Valter visszatér
Magyarként a legnagyobb büszkeséggel az tölthet el minket, hogy két év után újra lesz magyar versenyzőnk egy Grand Tour mezőnyében, miután a Bahrain Victorious bejelentette Valter Attilát is magába foglaló keretét.
A magyar versenyző a Vueltán minden bizonnyal elsősorban hegyi segítőként fog tevékenykedni, így kevés esély mutatkozik arra, hogy saját magáért menjen, de persze soha ne mondd, hogy soha. Egy hosszú, háromhetes versenyen mindig adódhat olyan szakasz vagy versenyhelyzet, amikor egy segítő is lehetőséget kap.
Mission impossible
Összegezve, a 2026-os Vuelta egyik legnagyobb kérdése éppen az, hogy van-e bárki, aki három héten keresztül képes lehet megközelíteni Pogačar szintjét.
A válasz jelenleg inkább nem, és a többiek számára ezért már egy második hely is komoly eredmény lenne. És mégis: a kerékpársport egyik szépsége, hogy a háromhetes versenyeket nem lehet előre megnyerni. Egy betegség, egy bukás, egy rosszul időzített formahanyatlás vagy akár egyetlen rossz nap teljesen átírhatja az összetettet.
Hogy ebből végül egy újabb Pogačar-show vagy a kerékpársport egyik nagy meglepetése lesz, arra három héten és több mint 3000 kilométeren keresztül kell várnunk.
