A Vuelta mezőnyében idén egyetlen magyar versenyzőnek, Valter Attilának szurkolhatunk, aki két év után tért vissza egy háromhetes körversenyre. Magyar nézőként ezért talán természetes, hogy az ember a közvetítésben is keresi őt. Az első napokban mégis az volt az érzésem, hogy kevesebb szó esik róla, mint amire számítottam. Igaz, azóta változott a helyzet többször hallhattunk róla, helyszíni riport is készült vele, bár egyetlen magyar Grand Tour-résztvevőként továbbra is el tudnék képzelni valamivel nagyobb figyelmet körülötte.
Valtert ezen a Vueltán nem feltétlenül a célban elért helyezései alapján érdemes figyelni. A Bahrain Victorious versenyzőjeként sokszor a csapatért dolgozik, és az első két hét éppen azt mutatta meg, mennyi minden történik vele, ami az eredménylistán nem feltétlenül látszik.
A monacói időfutam és a visszafogott első napok után Andorrában láthattunk először igazán erős Valtert. Neki ez már-már hazai pálya. Évek óta a miniállamban él és készül, vagyis a csömöri havasokat néhány éve a Pireneusokra cserélte. A közel 2900 méter szintemelkedést tartalmazó etapon 45. lett, az összetettben pedig a 143. helyről egészen a 46.-ig ugrott előre. A következő napokban hol a mezőny elején dolgozott csapattársaiért, hol a hegyeken maradt minél tovább a jobb csoportokkal, és a nyolcadik szakasz végére már a 29. helyen állt összetettben.
Csakhogy azon a napon az eredményeknél sokkal fontosabb dolog történt.
Egy kő, amely átírta a Vueltát
Tadej Pogačar addig uralta a versenyt, piros trikóban tekert és három szakaszt nyert. A nyolcadik etapon azonban hatalmasat bukott. A későbbi vizsgálatok agyrázkódást, elmozdult kulcscsonttörést és stabil C7-es nyakcsigolyatörést állapítottak meg nála. A Vuelta egyik pillanatról a másikra elvesztette legnagyobb favoritját. Innen is mielőbbi és teljes felépülést kívánunk neki.
Valter másnap, az Alto de Aitanán végződő, több mint 5100 méter szintemelkedést tartalmazó királyetapon már nem elégedett meg azzal, hogy megbújjon a mezőnyben. bekerült a nap szökésébe. Csapattársa, Santiago Buitrago is elől tekert, így a magyar versenyző fontos része lett a Bahrain taktikájának. Az Aitana végül túl hosszúnak bizonyult, Valter 83. lett, az első hetet pedig az összetett 41. helyén zárta.
Hőségben, egyre inkább a csapatért
A második héten már még egyértelműbbé vált Valter szerepe. Saját összetett helyezése helyett elsősorban a Bahrain érdekei kerültek előtérbe, mindezt embert próbáló körülmények között. Dél-Spanyolországban több napon 38–40 fok körüli hőségben versenyeztek, és a meleg végül már a verseny útvonalába is beleszólt.
A hét legnagyobb bahraines pillanatát a mindössze 20 éves Jakob Omrzel szolgáltatta. A fiatal szlovén a Calar Alto emelkedőjén megszerezte pályafutása első Grand Tour-szakaszgyőzelmét, és az összetett hatodik helyére is feljött. Valtert egy nappal később már az esélyesek csoportjában láthattuk Omrzel mellett dolgozni. Talán ez mutatja meg legjobban, miért csalóka pusztán a magyar versenyző helyezéseit nézni. Ezen a Vueltán elsősorban segítőként érkezett, és amikor a csapatnak szüksége van rá, ennek megfelelően versenyez.
Pogačar nélkül minden nyitottabb
Pogačar kiesésével közben az egész Vuelta új versennyé alakult. Enric Mas magára öltötte a piros trikót, és egyelőre meg is tudta őrizni az előnyét. A spanyol számára történelmi lehetőség körvonalazódik, hazai versenyző 2014 óta nem nyerte meg a Vueltát.
A verseny azonban messze nincs lefutva. Felix Gall és a négyszeres Vuelta-győztes Primož Roglič továbbra is ott van Mas mögött, a harmadik héten pedig a hegyek mellett a 32 kilométeres egyéni időfutam is komolyan átrendezheti az erőviszonyokat. Pogačar kiesésével eltűnt az az ember, akitől sokan a verseny eldöntését várták, helyette kaptunk egy jóval kiszámíthatatlanabb Vueltát.
Valter számára pedig maradt még egy hét. Az elsőn láttuk szökésben, a másodikon elsősorban csapatemberként. Jól bírja a háromhetes terhelést, elvégzi a rá bízott munkát, és közben egyre többet hallunk róla a közvetítésben is. Az összetettben felhalmozott jelentős hátránya pedig akár szabadságot is adhat neki egy újabb szökéshez. A második hét végén az 53. helyen áll, hátránya 1 óra 46 perc 27 másodperc.
Talán már nem az a kérdés, hányadik lesz Valter Attila ezen a Vueltán, hanem az, kap-e még egy napot, amikor saját magáért tekerhet.
