Embertelen időpontokban végzett doppingellenőrzések. Önfeláldozás. Kényszerű feladás. Néhány kulcsszó, amely jól összefoglalja a Tour de France második hetét és a harmadik hét első felét a legutóbbi cikkünk óta. A cikk írásának pillanatában még négy szakasz van hátra az idei versenyből, és úgy tűnik, hogy az összetett verseny érdemben eldőlt: Vingegaard kiesését követően Pogacar előnye már négy és fél perc a második helyen álló Evenepoellel szemben. Ennek ellenére bőven maradtak még izgalmas történetek.
Pogacar csak ott nem nyer, ahol nem akar
A címvédő gyakorlatilag továbbra is megállíthatatlannak tűnik. Legutóbbi írásunk óta megszerezte harmadik és negyedik szakaszgyőzelmét, és a legtöbb esetben úgy fest, mintha csak játszana a mezőnnyel. Erre jó példa volt a 15. szakasz, ahol minden bizonnyal csak azért nem szakadt el a későbbi szakaszgyőztes Evenepoeltól, mert a fehér trikóra hajtó csapattársát, Del Torót támogatta. Ez a fajta önfeláldozás és egymásért végzett munka jól mutatja, milyen erős a csapatkohézió az UAE Emirates kötelékében.
Vezéráldozat – Vingegaard kiesése
A második hét legnagyobb drámája egyértelműen a korábbi kétszeres győztes Jonas Vingegaard kiesése volt. A dán a 15. szakaszon egy kanyart próbált túl nagy sebességgel bevenni, amelynek bukás és kulcscsonttörés lett a következménye. Sokan, sokféleképpen próbálták magyarázni a történteket: Pogacar az extrém későn végzett éjszakai doppingellenőrzéseket említette, de felmerült az a feltételezés is, hogy Vingegaard csapata a felvezető motor szélárnyékát keresve hibázott. Kiesése jelentős veszteség a rajongók számára, hiszen Pogacar mögött gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen volt a második helye, ráadásul teljesítményével így is egy másik kategóriát képviselt a mezőny nagy részéhez képest.
Evenepoel bevonul a hatalmi vákuumba
Vingegaard kiesésével a második helyért zajló küzdelem minden eddiginél nyitottabbá vált, hiszen Remco Evenepoel, Isaac Del Toro, Paul Seixas, Juan Ayuso és Florian Lipowitz (később kiesett) egyaránt egy percen belül álltak. Evenepoel azonban nem sokáig hagyta nyitva a kérdést: Vingegaard bukását követően csapata jelentős erőket mozgósított, ő pedig szakaszgyőzelmének köszönhetően stabil előnyt dolgozott ki riválisaival szemben. Ezt követően tovább növelte fórját, hiszen a 16. szakaszon következett kedvenc műfaja, az egyéni időfutam, ahol még Pogacarra is közel fél percet vert. Mindez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a szám regnáló világbajnokáról beszélünk.
Vajon a zöld trikós a verseny legjobb sprintere?
A sprintpontverseny kapcsán az a faramuci helyzet alakult ki, hogy a mezőnyhajrák idei királya, Tim Merlier már nem tényező a zöld trikóért folytatott küzdelemben, hiszen a Vingegaard bukását is hozó 15. szakaszon feladta a versenyt. A három szakaszt nyerő Merliert sokan a világ legjobb sprinterének tartják, a pontversenyért azonban az egy-egy szakaszsikert arató Mads Pedersen és Jasper Philipsen csatázik. Philipsen közepes formája a mezőnyhajrák során különösen szembetűnő volt, első győzelmét végül nem is sprintből, hanem egy sikeres szökés után, a 16. szakaszon szerezte meg.
Morzsákon marakodó mezőny
Jól látható, hogy a szakaszok zömét olyan klasszisok vitték el, akikre a fogadóirodák is számítanak, azonban természetesen azért maradt egy kis tér a “halandóknak” is. Ennek megfelelően kiemelendő a 11. szakaszról Søren Wærenskjold mezőnyhajrája, valamint a 13. etap, ahol Mauro Schmid ünnepelhetett a sikeres szökés végén. Mindkét versenyző számára emlékezetes lesz a siker, hiszen karrierjük során először ünnepelhettek győzelmet a francia körversenyen.
Borítókép forrása: Tour de France hivatalos honlap – jogdíjmentes album
