A 2026-os labdarúgó világbajnokság G csoportja első látásra ugyan nem tartozik a torna legizgalmasabb, vagy látványosabb kvartettjei közé, de mélyebbre ásva a csapatok hátterében, egészen különleges történetek tárulnak a szemünk elé.
Papíron kiemelt európai válogatottként a belga együttes számít a csoport favoritjának, a másik három csapat között már jóval kisebbek a különbségek. A flamandok a 2022-es lebőgés után javítani szeretnének, Egyiptom és Irán történelme során először érné el a kieséses szakaszt, Új-Zéland pedig történetük harmadik VB fellépésén igyekszik bebizonyítani, hogy többre hivatottak annál, minthogy csupán kitöltsék a résztvevőszámot.
Belgium: új korszak az aranygeneráció után
A belga válogatott az elmúlt évtized egyik legmeghatározóbb európai csapatának számít. A 2018-as világbajnokságon bronzérmet szerzett együttes azonban 2022-ben csúnyán lebőgött, a torna előtt titkos favoritnak tartott belgák már a csoportkör küzdelmeiben elvéreztek. Az „aranygenerációnak titulált csapat az idei tornára gyakorlatilag teljes mértékben kicserélődött: a Kevin De Bruyne, Eden Hazard, Jan Vertonghen és Toby Alderweireld nevével fémjelzett generáció helyét fokozatosan új játékosok vették át, a régi garnitúrát a Manchester City egykori kiválósága, Romelu Lukaku, valamint a válogatottba visszatérő Thibaut Courtois képviseli.
A csapatot 2025. januárja óta a francia Rudi Garcia irányítja, aki a menesztett Domenico Tedesco helyét vette át. Nehéz feladat várt az egykori romai szakvezetőre, hiszen amellett, hogy egy teljes generációváltást kellett levezényelnie, az elődje által maga mögött hagyott megbomlott öltözői légkör helyreállításának a feladata is az ő vállát nyomta.
A VB keretben továbbra is De Bruyne, Lukaku és Courtois képviselik a rutint, a fiatal garnitúrából őket olyan, az európai topligákban már meghatározó játékosnak, ha nem egyenesen sztárnak titulált focisták egészítik ki, mint Jeremy Doku, Amadou Onana, Charles De Ketelaere, vagy Matias Fernanez-Pardo. A megfiatalított keret ellenére a belgák számára a csoportelsőség egyértelmű cél. A belga sajtóban egyfajta közmegegyezés alakult ki, a nyilvánosság tisztában van vele, hogy a generációváltás közepén lévő csapat nem tartozik a torna fő esélyesei közé. A 4 évvel ezelőtti blama ugyanakkor nem ismétlődhet meg még egyszer, Rudi Garcia együttese számára a csoportból való továbbjutás és egy esetleges mély menetelés továbbra is reális elvárás.
Egyiptom – Salah utolsó nagy dobása?
Kevés afrikai válogatott érkezik akkora várakozásokkal a tornára, mint Egyiptom. A „fáraók” lázasan készülődnek negyedik világbajnoki szereplésükre, bízva abban, hogy történetük során először sikeresen veszik a csoportkör küzdelmeit. Ezúttal azonban sokan úgy érzik, hogy minden adott lehet a történelmi áttöréshez.
A figyelem középpontjában természetesen továbbra is Mo Salah áll. A Liverpoolból távozó legenda hosszú évek óta az egyiptomi futball arca, és 34 évesen, közeledve pályafutása alkonyához könnyen lehet, hogy nagy nemzetközi tornán ez az utolsó dobása egy kiemelkedő eredményre. A csalódást okozó szezon után vélhetően extra motivációval pályára lépő támadó legfőbb segítsége a Manchester City csatára, Omar Marmoush lehet, miközben a védelemben és a középpályán is egyre több nemzetközi rutinnal rendelkező játékos található.
A válogatottat az a Hossam Hassan Hassanein Hassan irányítja, akinek nyelvtörő neve játékosként és edzőként is ismerősen cseng Egyiptomban. A válogatott góllövő listáját vezető Hassan 2024 óta van a „fáraók” élén, irányításával a csapat a Rui Vitoria-féle passzív, stabil védekezést előtérbe helyező játékmodellhez képest igyekszik elmozdulni egy proaktív megközelítés felé, amely nagyobb hangsúlyt helyez az agresszív támadófutballra. Nem véletlen, hogy az egyiptomi szurkolók már nem csupán a továbbjutásról, hanem egy esetleges nyolcaddöntős bravúrról is álmodoznak.
Irán – futball a geopolitikai viharok közepén
Az iráni válogatott sorozatban negyedik világbajnokságára készül, amivel a kelet- ázsiai térség egyik legstabilabb nemzeti csapatának számít. A perzsák évek óta rendszeres résztvevői a világbajnokságok küzdelmeinek, ám a csoportkör jelentette akadályt még egyszer sem sikerült megugraniuk.
2026-ban ugyanakkor sajnos a nemzeti tizenegy sportteljesítményére komoly árnyékot vetnek pályán kívüli események. Az Egyesült Államok és Irán közötti fegyveres konfliktus és az ebből adódó háborús helyzet miatt sokáig kérdéses volt, az iráni küldöttség részt tud-e venni egyáltalán a tornán. Az Egyesült Államokba szóló vízumok kiadása körül komoly bizonytalanság alakult ki, több sportvezető csak késve kapta meg az engedélyt, ezért a válogatott végül egy mexikói edzőtábor mellett döntött a tornát megelőzően.
A keret legismertebb alakja továbbra is az Olympiacos csatára, Mehdi Taremi, aki hosszú évek európai tapasztalatával felvértezve továbbra is a csapat támadójátékának vezére. Körülötte olyan játékosok alkotják a válogatott gerincét, akik nemzetközi szinten ugyan kevésbé ismertek, de Ghalenoei Amir szövetségi kapitány vezetésével egységes és fegyelmezett csapatot alkotnak, ami bármelyik együttes számára kellemetlen ellenfél lehet.
Az iráni játékosoknak a világbajnokság egyszerre sportesemény és nemzeten túlmutató küldetés. Egy lehetőség arra, hogy háború és bizonytalanság által megtépázott ország lakói számára reményt és büszkeséget adjanak. Biztosak lehetünk benne, hogy ezen okok miatt a perzsák kettőzött erővel fognak hajtani a csoportból való továbbjutásért és könnyen lehet, hogy ők lesznek a torna egyik sötét lova.
Új-Zéland – az esélytelenek nyugalmával?
Az óceániai selejtezőket domináns teljesítménnyel (29 lőtt és csak 1 kapott gól) behúzó Új-Zéland története harmadik világbajnoki szereplésére készült 1982 és 2010 után. Érdekességként kiemelendő, hogy Dél-Afrikában az „All Whites” úgy esett ki a csoportkörben, hogy egy mérkőzést sem veszített, az olasz-szlovák-paraguay trió minden tagjával döntetlent játszottak.
A csapat legnagyobb sztárja egyértelműen a Nottingham Forrest csatára, Chris Wood, aki a selejtezősorozat gólkirálya is lett. A veterán támadó gólerőssége és brutális fizikai ereje nagy pluszt jelenthet egy olyan csoportban, ahol a csapatok közötti különbségek viszonylag minimálisak. Az angol Darren Bazeley vezetésével a „kivik” minden bizonnyal a szervezett és fegyelmezett mély blokkjukkal, valamint a hatalmas fizikai munkabírásukkal próbálják majd felvenni a versenyt a riválisokkal. Hiába számítanak papíron a kvartett leggyengébb csapatának, egy sikeres nyitómeccs akár rögtön át is írhatja a csoport erőviszonyait.
Mire számíthatunk?
A G csoport a torna talán egyik legkiegyensúlyozottabb csoportja, a világranglistán elfoglalt helyezések ellenére. Első látásra Belgium tűnik az egyértelmű favoritnak, játékosminőségben olyan fölényben vannak a riválisokhoz képest, ami nehezen tűnik áthidalhatónak. Mögöttük ugyanakkor már nem ilyen egyértelmű a helyzet.
Az egyiptomi válogatott Mo Salah vezetésével történetük első továbbjutására készül, amit a papírforma szerint a nemzeti büszkeséget és reményt a lobogójára tűző Irán tudja majd leginkább megnehezíteni. A perzsák az utóbbi idők egyik legstabilabb teljesítményével érkeznek a tornára, míg Új-Zéland az esélytelenek nyugalmával készül meglepetést okozni.
A G csoport lehet, hogy nem a világbajnokság leglátványosabb mérkőzéseit fogja produkálni, de abban biztosak lehetünk, hogy izgalomban és kiélezett pillanatokban nem lesz hiány.
