Dominál a Győr és a Ferencváros az NBI-es szezon álomcsapatában

Véget ért a Fizz Liga 2025-2026-os kiírása. A magyar klubfutball az esetleges átigazolásokat leszámítva nem sok aktualitást szolgáltat a következő egy-két hónapban. Éppen ezért itt az ideje, hogy visszatekintsünk a teljes mögöttünk álló szezonra. Rengeteg apró mozzanatot ki lehetne emelni, kezdve a végkimenetelt befolyásoló fordulópontokkal, a váratlan gólzáporokkal vagy akár a lelátón történtekkel, azonban ezúttal a játékosok teljesítményére korlátozódunk. Posztról-posztra végigvesszük az elmúlt idény legjobbjait, és összeállítjuk a szezon csapatát.

Az álomcsapat-építésnek mindig kardinális kérdése, hogy mennyi olyan szabályt határozunk meg előre, amely összességében inkább megnehezíti a tizenegy játékos kiválasztását. Ezúttal elég sokat, érdekében annak, hogy egy elméletben tényleg működő csapatról beszélhessünk, amely közben jól tükrözi az NBI elmúlt évének történéseit is. A játékrendszer 4-3-3, annyi rugalmassággal, hogy a középpálya profilját nem határozzuk meg előre. A játékosok csak olyan posztra kerülhetnek, melyen valóban számottevő mennyiségű játékpercet töltöttek a bajnokság során. Akadtak olyan labdarúgók, akik a szezon egyik felében nagyszerű teljesítményt nyújtottak, de vagy nem a Fizz Ligában töltötték a másikat, vagy (szinte) egyáltalán nem jutottak lehetőséghez. Így bár kiváló őszt tudhat magáénak Paul Anton (Győr) és Varga Ádám (Debrecen/Ferencváros), vagy hiába lett tavaszra az NBI egyik (ha nem a) legjobb védője Mariano Gómez (Ferencváros), az álomcsapatba most egyikük sem kerül be. Íme a tizenegy kiválasztott, illetve posztonként még két játékos, aki bár a csapatba nem fért be, szintén említésre méltó szezont futott:

Kapus – Samuel Petrás (Győr)

Kép: mlsz.hu

A bajnokság egy szakaszában úgy tűnt, nem teljesen egyértelmű, hogy ki az ETO elsőszámú kapusa. Megyeri Balázs szintén jó teljesítményt nyújtott, azonban a Zalaegerszeg elleni vereséget követően újra Petrás állandósult a győriek kezdőcsapatában. Az utolsó fordulókban mutatta meg igazán, hogy mekkora szükség van a védéseire: a legutóbbi harminc, kapuját eltaláló lövésből mindössze két gólt kapott. Ennél eggyel több is pontba/pontokba került volna csapatának a Nyíregyháza, az FTC, a Debrecen és a Kisvárda ellen. Összesen tíz mérkőzést hozott le kapott gól nélkül a huszonháromból, 77,7%-os védési hatékonysága pedig szintén a legmagasabb a mezőnyben.

További játékosok: Gundel-Takács Bence (ZTE), Szappanos Péter (Puskás Akadémia)

Jobbhátvéd – Tóth Rajmund (Győr)

Kép: mlsz.hu

A júniusi válogatott mérkőzésekre ezúttal már a felnőttek közé meghívott Tóth igazi multifunkciós játékos. Nagyjából a szezon felét töltötte a jobbhátvéd szerepében, és legkevésbé sem vallott szégyent. A védekezésből és a támadásból egyaránt kivette a részét, de legnagyobb erőssége talán az, hogy nincs az a párharc, amelytől visszariadna. A jövőben valószínűleg eredeti posztján, a középpályán láthatjuk, de idén a bajnokság első felében jobbhátvédként nyújtott kiemelkedő teljesítményt.

További játékosok: Bodnár Gergő (ZTE/Újpest), Quentin Maceiras (Puskás Akadémia)

Középhátvéd – Toon Raemaekers (Ferencváros)

Kép: fradi.hu

A Fradi középhátvédje nyáron érkezett Magyarországra. Az első mérkőzései közé csúsztak be rosszabbul is, azonban az idő előrehaladtával Raemaekers egyre fontosabb eleme lett a rekordbajnok védelmének. Felépítésének megfelelően nehéz ellenfél test a test elleni küzdelmekben és fejpárbajokban is, emellett legközépső védőként kiválóan megérti egymást társaival (rendszerint Mariano Gómez és Szalai Gábor) is. Az FTC idei NBI-es mérkőzés/kapott gól mérlege 29/23 vele, 4/8 nélküle.

További játékosok: Miljan Krpic (Győr), Josua Mejías García (Debrecen)

Középhátvéd – Csinger Márk (Győr)

Kép: mlsz.hu

Az ETO a legkevesebb gólt kapta a bajnokságban, és a már említett játékosokon kívül ebben komoly szerepe volt a középső védőknek is. Miljan Krpic és Csinger Márk hatékony párost alkotott a győriek kapuja előtt, utóbbi javára most az döntött, hogy Krpic csupán a mérkőzések kétharmadán játszott. Csinger harmincegy találkozón volt a védelem tagja, feladatait pedig nem csak jól, de kifejezetten fegyelmezetten végezte el. A teljesítményére Marco Rossi is felfigyelt, és a májusi kerethirdetés alkalmával már másodszorra hívta be a válogatottba.

További játékosok: Temesvári Attila (Nyíregyháza), Vécsei Bálint (Paks)

Balhátvéd – Daniel Stefulj (Győr)

Kép: mlsz.hu

Bár Stefulj a védelem tagja, főleg azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy a támadásokhoz mennyit hozzá tud tenni. A bajnokságban idén harminckét mérkőzésen három gólt szerzett, és nyolc gólpasszt adott, utóbbi egészen a lista első helyéig repíti ebben a tekintetben. Nem, nem csak a védők között, a teljes NBI-es mezőnyben nincs még egy olyan játékos, aki annyi gólt készített volna elő a szezonban, mint az ETO balhátvédje.

További játékosok: José Calderón (ZTE), Zeke Márió (Paks)

Középpályás – Gavriel Kanichowsky (Ferencváros)

Kép: fradi.hu

A Ferencvárosnál talán a középpálya volt a leginkább kitéve a folyamatos változásoknak, de Kanichowsky ilyen körülmények között számított egy meglehetősen stabil pontnak. Passzjátékát kevésbé jellemzik az olyan látványos indítások, mint az álomcsapatból nem sok híján kimaradt Mohammed Abu Faniét, de a támadásépítésben betöltött szerepéből ez semmit nem von le. Emellett rengetegszer érkezik kiváló ütemben a második hullámban, és elképesztő magabiztossággal vágja be a lecsorgó labdákat a hálóba. Mindez öt gólt és három asszisztot eredményezett számára.

További játékosok: Fabricio Amato (ZTE), Dzsudzsák Balázs (Debrecen)

Középpályás – Vitális Milán (Győr)

Kép: mlsz.hu

Vitális Milánt sokan az egész NBI-es szezon legjobb játékosának tartják, és lássuk be, nem alaptalanul. A pálya bármely pontján megtalálható volt, labdát szerzett, passzolt, betalált akcióból, vagy éppen a rábízott büntetőt váltotta gólra. Elvégezte a pontrúgásokat, bármikor magában hordozva az újabb gól vagy gólpassz lehetőségét, és igazi vezére volt csapatának. A Fizz Liga 2025-2026-os kiírásában összesen kilenc gólig és négy asszisztig jutott, a válogatott márciusi mérkőzéseiből kiindulva pedig elképzelhető, hogy a nemzeti tizenegynél is alapember lesz hosszútávon.

További játékosok: Laros Duarte (Puskás Akadémia), Szendrei Norbert (ZTE)

Középpályás – Szűcs Tamás (Debrecen)

Kép: dvsc.hu

Szűcs Vitálishoz hasonlóan egy rendkívül sokoldalú labdarúgó. Egyik fontos erőssége, hogy rengeteget fut, és akárhol, akárhányadik percben beleveti magát a keményebb párharcokba is. Intelligens passzjáték jellemzi, ennek köszönhetően box-to-box középpályásként is kiosztott három gólpasszt, valamint további három alkalommal ő maga juttatta a kapuba a labdát. Márciusban a válogatottban is bemutatkozott, mindkét összecsapáson csereként állt be, Marco Rossi pedig a júniusi mérkőzésekre is behívta a keretbe.

További játékosok: Mohammed Abu Fani (Ferencváros), Horváth Kevin (Paks)

Jobbszélső – Aljosa Matko (Újpest)

Kép: mlsz.hu

Újpesten évek óta jellemző állapot, hogy bár adott egy olyan erősségű keret, amely egyértelműen a felsőházba predesztinálná a lila-fehéreket, a játékosok többsége nem tudja kihozni magából a maximumot, az eredmények pedig elmaradnak az előzetesen vártaktól. Matko maximum azért felel, hogy az Újpest a hetediknél nem lejjebbi helyen végzett, ugyanis tizenhét góljával holtversenyben a bajnokság legeredményesebb játékosa lett, emellett pedig három assziszt is a nevéhez fűződik.

További játékosok: Kocsis Dominik (Debrecen), Molnár Ádin (MTK)

Csatár – Lukács Dániel (Puskás Akadémia)

Kép: mlsz.hu

Talán az egész összeállítás legmerészebb húzása Nadhir Benboualinak, a bajnok házi gólkirályának a kihagyása, azonban a vb-keret meghívóra sem rossz eséllyel pályázó algériai “csak” a harmadik a góllövőlistán. Matko mellett a másik társgólkirály Lukács Dániel, aki nem csak gólból (tizenhét), hanem gólpasszból (három) is annyival rendelkezik, mint az Újpest jobbszélsője. Húsz kanadai pontjával csapata negyvenhárom góljának közel felében szerepet vállalt, ami magasan a legnagyobb arány egy játékostól. Ősz óta a válogatottnak is meghatározó tagja.

További játékosok: Nadhir Benbouali (Győr), Gruber Zsombor (Ferencváros)

Balszélső – Elton Acolatse (Diósgyőr/Ferencváros)

Kép: fradi.hu

Acolatse esetében határeset, hogy a tavaszi játékpercei érdemi játékidőnek számítanak-e, de mivel ezek alatt további két gólt és egy asszisztot tett hozzá őszi számaihoz, arra jutottunk, hogy igen. Előbbiből kilencet, utóbbiból hetet számlál összesen, tizenhat kanadai pontjával pedig Gruber Zsomborral holtversenyben negyedik a Benbouali-Lukács-Matko hármas mögött. Az akkor még nem teljesen reménytelennek tűnő Diósgyőr legjobb játékosa volt, majd tavasszal a Ferencvárosban is fontos gólokban vállalt szerepet. Sem az ötmagyaros ajánlás, sem a volt csapata ellen összeszedett sérülése nem könnyítette a helyzetét a rekordbajnoknál, azonban az egész szezonos összkép még így is nagyon masszív.

További játékosok: Schön Szabolcs (Győr), Skribek Alen (ZTE)

ETO-FTC dominancia, akárcsak a bajnokságban

A csapatot tehát öt győri, három ferencvárosi (a fél szezont a Diósgyőrben töltő Acolatsét is beleszámolva), valamint egy-egy Debrecen, Újpest és Puskás Akadémia-játékos alkotja. Mindez a tabellának többségében megfelel, a csapatok helyezése alapján Matko és Lukács helye lenne a meglepőbb, azonban az egyéni statisztikák mindkét játékos esetében magukért beszélnek. Bronzérmével a Paks az a legmagasabban végző csapat, mely egy játékost sem adott az álomtizenegybe, azonban a további megemlített labdarúgók közé három atomvárosi is befért. A sok fantasztikus teljesítmény közül természetesen csak erőteljesen szubjektív alapon lehet tizenegy nevet kiválasztani, mindez ezúttal az első két helyezett dominanciáját hozta.

Borítókép: mlsz.hu

Kapcsolódó tartalmak