Borítókép forrása: Fradi.hu
Mint ismert vasárnap a Győr egy hajrában szerzett góllal legyőzte a már régóta regnáló bajnok Ferencvárost. (Erről egyébként majd ebben a cikkben olvashatunk.) Valószínű, hogy erről a fővárosiak még sokáig fognak beszélni, különösen a gólról, de az biztos, hogy ha nem történik nagyobb csoda, idén nem lesz bajnok a Fradi. Robbie Keane azonban esélyt kapott – az általa sokat emlegetett magyar szabály őket ért hátrányainak cáfolatára – a Magyar Kupában egy „visszavágó” keretén belül. A bizonyítás most nem sikerült…
Akkor volt hasonló a helyzet, amikor a bajnokságban a Kazinzbarcika majdnem megviccelte a Fradit. Azon a meccsen az utolsó 10 percben fordítottak a zöld-fehérek, majd a Magyar Kupában egy sima 5-0-ás zakót mértek a borsodiakra. Ekkor mindenki elkönyvelte, hogy a magyar szabály miatt szenved a Fradi.
(Egyébként ez most sincs kizárva, belegondolva abba, hogy a legtöbb játékos nincsen játékban, különösen mióta az EL-menetelés is véget ért.)
De nézzük a tényeket. A Győr megérett arra, hogy egyenjogú partnere lehessen a Fradinak. Teljesen jogosan. A bajnokság elég kiegyenlített menetelést hozott, a Ferencváros már évek óta szenved a kettős terheléssel. Amíg a nemzetközi kupaporondon állnak, a bajnokságban is gyengébb a teljesítőképesség. Idén pedig ez a hullámzó teljesítmény a szezon végéig kísér(t)i őket.
A vasárnapi „bajnoki döntő” érezhetően nagyon óvatos volt, hiszen egy gól döntötte el a mérkőzést – és azt gondoljuk bátran kijelenthető – a bajnokság sorsát is. A Ferencvárosnak szép lassan el kell fogadnia az eredményt. És talán be kell érniük a Magyar Kupával?
Ez a mérkőzés már jobban kezdődött Dibuszéknak, 3 perc után vezettek az előző mérkőzésen a ziccerét a stadionon kívülre rúgó Kovacsevics góljával. Sokáig érezhető volt a Fradi fölénye a meccsen, aztán egyszer csak hopp. Rövidzárlat. Gyorsan kaptak 2 gólt. Piscsur (talán a Földön az egyetlen játékos, aki Courtois-t is ugrás nélkül lefejeli) egy beadást középre fejelt Csingernek, aki megelőzte védőjét és egyenlített, majd 3 perccel később a szerencsének is köszönhetően vezetést szereztek.
De, hogy kicsit izgalmasabb legyen, Megyeri egy kevés Toldit is olvasott. Arany János beleegyező nyilatkozata nélkül most így költeném át a versét: „Repül a beadás: ki tudja, hol áll meg? / Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?”. Van ilyen, aláfutott. Levi egyenlített, aztán a büntetőkig meg sem álltak. Ehhez mondjuk Dibusz bravúrjai és Megyeri védései is kellettek.
A Ferencvárosnak nincs túl sok jó emléke a büntetőpárbajokkal. A tavalyi MK-döntőben tizenegyesekkel maradtak alul a Paks ellen. Nem is indult jól nekik. Abu Fani kihagyta (felsőléc), viszont szerencséjére a bajnokság idén egyik, ha nem a legjobb játékosa, Vitális is hibázott: Dibusz jól érezte a gyengén megrúgott labda irányát. Aztán mindkét oldalt 2/2. Érkezett Lenny Joseph, akinek már a nekifutásánál (különösen, amikor a meg is torpant két lépéssel a labda előtt) érezte az ember, hogy kimarad. Fölé is rúgta. Itt ismét hibázott a Győr. Benbouali kapufát talált. Az utolsó körben Corbu magabiztos volt. Majd érkezett az ex-fradista, Gavrics, aki megmutathatta volna a volt csapatának mit hagynak ki. Ő hagyta ki. Dibusz a büntető elrúgásának pillanatában ismét hallotta Knézyt és eszébe jutott az albánok második kapusa, Alban Hoxha, aki „nem kollegiálisan”, ezen kontexusban panenkázva végezte el a büntetőt. Az akkor bement, Gavricsnak nem jött össze. Felsőlécet talált, amivel a Ferencváros zsinórban harmadik döntőjébe jutott.
És nem a magyar szabályon múlt. A Fradi EL-csoportkör erősségű csapatával is felvette a versenyt Borbély Balázs együttese. Sok mindent vissza kell építeni a kilencedik kerületieknek: motiváció, mentalitás, hit. Vagy ami a címerükben is szerepel: Erkölcs, Erő, Egyetértés. Mert ezek is hiányoznak. Főleg az elmúlt 10 évben vesztett sokat ebből a csapat. Nyilván a külföldi nagy csapatok sincsenek tele hazai játékosokkal, de ott a merítés nagyobb és látva a válogatottakat, kevesebb a gond. Az olaszok kivételével. (A magyar utánpótlás minőségéről talán máskor írunk.)
Elképesztő teljesítmény lett volna a Győrtől, ha dupláznak, akik az NB3-ból építették vissza magukat 10 plusz év alatt, különösen, hogy ez a 2. NBI-es szezonjuk mióta visszajutottak. Valamit nagyon eltaláltak a győri projektben. És jó látni, hogy a foci fellegvára már nem feltétlenül Budapest. Ha már a MK nem lesz meg, azt gondoljuk a bajnokságért az utolsó verejtékcseppig küzdeni fognak.
A Fradinál kiderült, hogy nem feltétlen a magyarokon ment el a bajnokság. Nekik most jobban a pénzügyekre kell koncentrálni, mint ahogy eddig tették azt. Hogy úgy mondjuk az EL-ből még „csurrant-cseppent”, de a fizetésekből akkor is csappan. Hiába adták el télen Vargát és Tóthot, nyáron is meg kell szabadulniuk a magas fizetésű játékosok egy részétől. Izgalmas lesz a nyár, az biztos. Mi már nagyon várjuk a jövő évi erőviszonyokat, hiszen ahogy mondani szokás: „Ez legalább a miénk”. (Talán újra a miénk.)
