Kép: Fradi.hu
Dibusz Dénes december elején sérült meg, majd kényszerpihenője egészen márciusig tartott. A Fradi kapusa azóta ismét kirobbanthatatlan a kezdőcsapatból, mindezt pedig hétről-hétre meghálálja teljesítményével Robbie Keane-nek. Ha belenézünk a statisztikáiba, joggal vetődik fel bennünk, hogy ott lenne a helye a válogatott keretében a júniusi mérkőzéseken.
A rutinos kapus március 4-én tért vissza a Kazincbarcika elleni Magyar Kupa-találkozón. Azt az összecsapást is beleszámolva április végéig kilencszer kapta meg a bizalmat, mindössze a két EL-nyolcaddöntőről hiányzott. A Fizz Ligában azóta hét meccsen öt gólt kapott (a Magyar-kupában 2/2 ugyanez a mutató), amellyel pontosan egy kapott gól/meccsre igazítja a Ferencváros idei mérlegét. Az utóbbi hetekben állandósuló Gómez-Raemaekers-Szalai középsővédő-hármas hatékonyan teszi a dolgát, de Dibusz védéseinek szintén elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Fradinak két fordulóval a bajnokság vége előtt legalább a matematikai esélyei megmaradtak a végső győzelemre.
kép: Fradi.hu
Magas védési hatékonyság
A szezon első fele Dibusznak sem sikerült kifejezetten jól, a 69,8%-os védési mutató közepesnek számít az NBI-ben. Visszatérését követően ezen a statisztikán látványosan javított: Az azóta lejátszott hét mérkőzésen huszonegy lövés találta el a kapuját, melyből tizenhatot ki is védett. Ez 76,2%-os hatékonyság, melyet a legalább a szezon felét lejátszó kapusok közül senki sem ér el (bár a Debrecenből a Fradi által visszarendelt Varga Ádám majdnem). Természetesen igazságtalan lenne a többi hálóőrre nézve, ha Dibusz esetében csak ezt a néhány meccset ragadnánk ki, szóval nézzük meg a teljes szezonos összehasonlítást: A Ferencváros kapusa, a tavaszi teljesítményével 71,9%-ra tornázta fel idei védési arányát, mellyel a középmezőny helyett rögtön a negyedik helyen találja magát. A szintén csak a szezon legalább felében játszó kapusokat beszámítva csak Varga Ádám, Samuel Petrás és Szappanos Péter előzi meg Dibuszt.
Stabilitás, avagy nincs egymeccses rövidzárlat sem
Ha önmagában azt nézzük, hogy a 47-szeres válogatott kapus a felépülése óta lejátszott hét NBI-es mérkőzésén kétszer nem kapott gólt, valószínűleg megvonjuk a vállunkat, hogy nem rossz, de nem is különösebben jó mutató. Illeszkedik Dibusz őszi szezonjához (11/3), az arány gyakorlatilag megegyezik. Joggal merül fel a kérdés, hogy a kiemelkedő tavaszi védési hatékonyság miért nem párosul kiemelkedő mennyiségű, kapott gól nélküli meccsel? A kulcs a kapott gólok számában van. Dibusz az öt meccséből, melyen nem húzta le a rolót, összesen egyszer kapitulált. Az, hogy az ellenfelek nem tudnak kétszer betalálni, egy egészen kivételes védelmi kiegyensúlyozottságra utal. A Ferencváros kapusa akkor is megállt maximum egy gólnál, amikor domináns játék mellett a semmiből volt szükség egy bravúrra, de akkor is lehetett rá számítani, amikor csapata kiegyenlített mérkőzést játszott, és az ellenfél hosszabb periódusokra is nyomás alá helyezte a kapuját.
Mindez egy másmilyen jellegű problémára világít rá az FTC eredményeit illetően. Nem rossz a hétből öt megnyert mérkőzés, de a kisvárdai és a győri ponthullajtás is fájdalmas volt a IX. kerületiek számára – utóbbi különösen. Hogy egyik sem a védekezésen ment el, azt az egy-egy kapott gól jól szemlélteti. A Ferencváros veszte mindkét esetben a gólszerzés (hiánya) volt, mely Kisvárdán a csapat egész támadójátékát, Győrben a helyzetkihasználását árazza be. A Fradi idén valószínűleg nem nyeri meg a bajnokságot, de a már 35 éves Dibusz teljesítménye a leírtak alapján inkább abban játszott szerepet, hogy a győzelem gondolata egyáltalán reális maradhasson.
