Ritkán ír olyan kegyetlen forgatókönyvet a futball, mint ami 2026. április 18-án este Miskolcon történt. A Diósgyőri VTK hazai pályán szenvedett 5–0-s vereséget a Debreceni VSC ellen, amivel véglegessé vált: a borsodiak búcsúznak az NB I-től. A történet pikantériája, hogy mindez a magyar futball egyik legkülönlegesebb szurkolói kapcsolata, a „Keleti Barátság” árnyékában történt meg.
Barátból végzet
Kevés olyan párosítás van a magyar futballban, ahol a lelátói viszony ennyire baráti. Bár a pályán rendszeresen összecsapnak a „Keleti Rangadókon”, a lelátón sokszor közös éneklés és kölcsönös tisztelet jellemzi a hangulatot. Éppen ezért különösen fájó, hogy most éppen a debreceniek mérték a végső csapást a diósgyőriekre. A mérkőzés képe hamar egyoldalúvá vált. A Debrecen könyörtelenül használta ki a hazai hibákat, a DVTK pedig mentálisan is szétesett. Két öngól – köztük a debreceni születésű, éppen a DVSC-től Miskolcra szerződött játékos, Szatmári Csaba balszerencsés megmozdulása – szimbolikusan is jelezte: ezen az estén minden összeesküdött a miskolciak ellen.
Történelmi párhuzam – csak fordítva
A futball emlékezete különösen kegyetlen, mert mindig kínál összehasonlítási alapot. A diósgyőri szurkolók számára most óhatatlanul felidéződik 1974. február 24-e, amikor a DVTK éppen a Debrecen ellen aratott 2–0-s győzelemmel tette meg az egyik legfontosabb lépést az élvonalba való visszajutás felé. Akkor Preiner Kálmán csapata bajnokként tért vissza az NB I-be, és a siker egyik kulcspillére éppen a keleti rivális legyőzése volt. Most viszont ugyanaz a párosítás a másodosztályba vezető utat pecsételte meg – csak éppen ellenkező előjellel.
Egyedi dráma a közös múltban
Bár a párharc mérlege egyértelműen a Debrecen felé billen, a mostanihoz hasonló kiesési szituáció korábban nem fordult elő. A klubok történetében inkább az volt jellemző, hogy különböző ciklusokban mozogtak: amikor az egyik fent volt, a másik épp építkezett. Ez a mostani eset ezért is számít rendhagyónak: nemcsak vereség, hanem egy korszak lezárása is.
Mi jön most Diósgyőrben?
A kérdés most már nem a kiesés ténye, hanem a reakció minősége. A történelem azt mutatja, hogy volt már példa arra, hogy a DVTK gyorsan talpra állt. Az említett 1974-es esetben azonnali visszajutás lett a történet vége. Ugyanakkor a mai futball gazdasági és szakmai környezete jóval összetettebb: a másodosztályból való visszatérés ma már korántsem automatikus.
A miskolci klub előtt két út áll: egy gyors, tudatos újjáépítés, vagy egy elhúzódó „száműzetés”, amelyből csak évek alatt vezet vissza az út az élvonalba.
Az viszont biztos: a „Keleti Barátság” túléli ezt az estét. A pályán nincs kegyelem – de a lelátón a futball néha mégis több marad puszta eredményeknél.
| Nemzetközi és hazai párhuzamok A futball nem ismeri a kegyelmet. Ellenfelek között egyáltalán, de még a barátok között sem. Az ilyen történetek rendre tragikusak az egyik oldal számára, miközben a másiknak felejthetetlen diadalt jelenthetnek. A magyar mezőnyben a Ferencvárosi TC és az Újpest FC enyhén szólva sem ápol baráti viszonyt. Rivalizálásuk során többször előfordult, hogy egymás elleni mérkőzés döntött a bajnoki címről. Legutóbb 2022-ben, amikor a Ferencváros 2–1-re legyőzte az Újpestet a Groupama Arénában, és ezzel megszerezte a bajnoki címet. A DVTK – Debrecen párharc nemzetközi párhuzamaként inkább az FC Schalke 04 és az 1. FC Nürnberg esete kínálkozik. A két szurkolótábor közötti barátság közismert, a pályán azonban ott sincs kegyelem: 2008-ban a Schalke 2–0-s győzelme Bajnokok Ligája-indulást ért, míg a másik oldalon a Nürnberg kiesését jelentette. A lefújás után nem ünneplés, hanem közös gyász következett – a szurkolók együtt siratták a búcsúzó csapatot. |
