Boritókép forrása: Nelson Ndongala / Unsplash
3 fordulóval ezelőtt még 8 ponttal vezette a bajnokságot az Arsenal. Most, ha a City győzelemmel tudja le az elmaradt mérkőzését, akkor a saját kezében lesz a bajnoki cím sorsa. Ez kicsit olyan „arsenalos”, nem?
Mi romlott el az Ágyúsoknál?
Viktor Gyökeres leigazolása hatalmas megváltást kellett volna jelentenie csatár poszton az „ágyúsoknak”. Személy szerint nem emlékszem sok kiemelkedő teljesítményre, és nehezen idézek fel gólt tőle a büntetőkön kívül. Pedig voltak. A BL-ben mégsem az ő góljával jutottak tovább egykori kenyéradója, a Sporting ellen. Az a Kai Havertz döntött, aki a Premier League-ben a City ellen lőtte az első gólját.
A TikTokról eltűntek a szögletgólok, a valóságban pedig minden sorozatot figyelembe véve sincs jó formában Mikel Arteta együttese. Legutóbbi 6 meccséből egyszer nyertek (Sporting ellen a BL-ben), kétszer is kikaptak a Citytől, a Bournemouth ellen sem „adta ki”. Ráadásul, a Southampton ellen még az FA Kupából is kipottyantak. Az utolsó 5 fordulóra egész kellemes ellenfelek várnak pozíció alapján az Arsenalra, csak az alsóház csapataival csapnak össze jelenlegi állás szerint. Kérdés az, hogy mivel a BL-ben is talpon vannak, választanak-e a két versenyhelyzet közül, vagy rámennek az egyikre. És legalább Saka is csak három hét múlva tér vissza…
Guardiola újra rátalált a nyerő formulára
A City köszöni szépen megvan, a BL-ben elvéreztek egy azóta nagyon botladozó Real Madrid ellen, viszont azóta kétszer az Arsenalt, egyszer-egyszer a Chelsea-t és a Liverpoolt győzték le. Guardiola megint alkotott, megtalálta azt a formációt, ami mindenkinek megfelelhet. Nyilván ez mindig jár áldozatokkal, de ott van Matheus Nunes, akinek pozícióváltása megkérdőjelezhetetlenül a City egyik előnye lett idén. (Guardiola nagy mester ebben, emlékezzünk csak Mascheranóra, Lahmra vagy Stonesra, akiknek mind egy olyan posztot talált a sokszor nem is létező formációjában, amiket még ők sem gondoltak magukról, hogy eljátszanak.)
Cherki varázslata és Donnarumma gólpassza
Na de nézzük a meccset! Nem szeretnék nagy mélységekbe belemenni, a védelmet egész magabiztosnak éreztem Guardiolánál, az egy bekapott gól sem az Arsenal érdeme. Bár volt kapufája az ágyúsoknak is, a manchesterieknek is kettő, nem ezen múlott. Valami hiányzik a fővárosiaktól.
Cherki egy kincs, akiről már régóta tudunk, de eddig semelyik csapat nem volt olyan bátor, hogy leigazolja őt. Szerencsére most nagyobb közönség is láthatja, hogy a mai foci egyik varázslója. És milyen jó látni az ő technikáját, végre nem csak egy taktikailag tökéletes játékos, hanem kicsit a közönségnek is játszik. Meg hát a gól, amit rúgott, az tényleg zseniális volt. Szlalomozott Rice és Gabriel között, mintha természetes lenne, és jobb lábbal begurította Raya mellett.
De az öröm nem tartott sokáig, hiszen ahogy a mondás tartja: „végy egy jó kapust”. Ez az Arsenalnak össze is jött Donnarumma személyében. Ha már nála volt a labda, nagyon pontosan Havertz lábára „passzolta” azt, ő pedig egyenlített.
Taktikai matt a második félidőben
A második játékrészben pontosan az a taktikai és mentális különbség ütközött ki, ami évek óta a Manchester City felé billenti a mérleget a tavaszi végjátékokban. Guardiola zsenialitása abban rejlett, hogy a szünet után teljesen elszívta a levegőt az Arsenal középpályája elől. Matheus Nunes okos, befelé húzódó mozgásaival a City folyamatos emberelőnyt alakított ki a pálya centrális zónáiban, így Rice és Ødegaard állandó nyomás alatt, elszigetelve futballozott. Haaland győztes gólja sem csupán a véletlen vagy a fizikai fölény műve volt: egy tudatosan felépített támadás végén Salibát sikeresen kimozgatták a komfortzónájából, a norvég pedig kegyetlenül használta ki a Gabriel mellett nyíló üres folyosót.
Végszó: A hiányzó gyilkos ösztön
Arteta csapata Saka hiányában túlságosan kiszámíthatóvá és aszimmetrikussá vált. A jobb szárnyon szinte teljesen veszélytelenek voltak, ami megkönnyítette Guardioláék védekezését, a formán kívüli Gyökeres pedig továbbra is csak felőrlődött a manchesteri darálóban. Az „ágyúsok” hiába birtokolják időnként dominánsan a labdát, a kulcspillanatokban rendre hiányzik belőlük az a gyilkos ösztön, ami a City gépezetébe gyárilag be van kódolva. (Azt azért így a végén említsük meg, hogy Arteta nagyon sokáig növendéke volt Pepnek, tavaly már megelőzni sikerült, azonban akkor sem jött össze a bajnoki cím.)
Bár papíron valóban az alsóház csapatai várnak a londoniakra, a BL-menetelés és a bajnoki hajrá kettős terhe, megfűszerezve ezzel az újabb mentális pofonnal, könnyen végzetes lehet. A City tavaszi úthengere beindult, és ahogy az elmúlt években megtanultuk: ha Guardiola csapata áprilisban átveszi az irányítást és vérszemet kap, onnantól szinte lehetetlen letaszítani őket az élről. A trónfosztás – a jó őszi kezdés ellenére – idén is elmaradhat, ami újra felveti a kérdést: vajon mi hiányzik az Arsenalból ahhoz, hogy átlépjék a saját árnyékukat?
