Borítókép forrása: Pixabay: jorono
Miért nem élcsapat konzisztensen a Newcastle United?
Amikor 2021 októberében a szaúdi koronaherceg érdekeltségi körébe tartozó Public Investment Fund 80 százalékos részesedést vásárolt a Newcastle Unitedból, mindenki eszméletlen költekezést és egy következő Manchester Cityt vízionált maga elé, amely majd az „arab pénzekből” lesz egyeduralkodó Angliában. A klub újdonsült elnöke, Jaszir al-Rumajján azonban egy projektet akart létrehozni, amely során lépésről lépésre, megfontolt építkezéssel jutnak el a Premier League élvonalába. Összejött ez a koncepció? Inkább nem, mint igen. Nézzük meg mi mehetett félre a „szarkáknál”.
A projekt első lépéseként a klubvezetés egyből egy új menedzserrel kezdte meg a működést, Eddie Howe-ra esett a választásuk, aki a Bournemouth-szal már megmutatta, hogy képes jó eredményeket elérni a Premier Leagueben, és a futballfilozófiája is versenyképesebb, mint elődje, Steve Bruce-é. A 2022 januári átigazolási ablakban Bruno Guimaraes és Kieran Trippier személyében két Howe rendszerébe remekül illeszkedő játékos érkezett. A kedvező pénzügyi lehetőségek ellenére a nagy sztárok helyett, a jó profilok és a magas potenciállal rendelkező játékosok szerződtetése lett a Newcastle új átigazolási politikája.
A következő nyári átigazolási időszakban már érkeztek 60-70 milliós igazolások is Isak és Gordon esetében, de ekkor még inkább csak a potenciált fizette meg értük a Newcastle. Howe első teljes szezonjában remekül szerepeltek, 71 ponttal a Bajnokok Ligája indulást érő negyedik helyen végeztek. A fiatal angol szakember taktikája remekül működött, intenzív letámadással rengeteg labdát szereztek, és ezekből gyors átmenetekkel valósággal ízekre szedték az ellenfeleket. A kiemelkedő labda nélküli játékukat az is mutatja, hogy az egész szezonban ők kapták holtversenyben a Manchester Cityvel a legkevesebb gólt a Premier Leagueben.
Azonban a jól eltalált transzferek mellett nem sikerült volumenben igazolniuk, a 2023-24-es szezonban a BL indulással dupla terhelés hárult a „szarkákra”, amelyet nehezen vészeltek át. Az intenzív futball sok rotációt igényel egy csapatnál, és a Newcastlenek nem volt elég mély a kerete ahhoz, hogy a kezdőcsapatban történő változások ne hozzanak minőségben visszaesést egy-egy mérkőzésen. Így az előzőhöz képest egy jóval gyengébb szezon jött össze Eddie Howe csapatának: hetedik hely a bajnokságban, kiesés a BL csoportkörben. Ugyanez megismétlődött a következő két szezonban, nemzetközi kupaindulás nélkül a 2024-25-ös idényben 66 ponttal a BL induló 5. helyen zártak, majd jelenleg az idei szezonban 34 forduló után 54 ponttal a 13. helyen állnak.
A 2025-26-os szezon a betetőzése annak, hogy a Newcastle nem lépett szintet sem átigazolások, sem a futballkoncepciója terén. 2025 nyara arról szólt a „szarkáknál”, hogy kiszemeltek egy játékost, majd hosszas átigazolási tárgyalások után egy rivális Premier League csapat elhappolta előlük – elég csak Bryan Mbeumora vagy Benjamin Seskora gondolni. De miért nem akar senki a Newcastlebe igazolni? A legegyszerűbb válasz erre az, hogy nincs elég presztízse a csapatnak. A kezdeti „nem igazolunk nagy sztárokat” keretépítési terv nagyszerű ötlet volt, de nem tudott ebből kimozdulni a klub, így nem sikerült kellően megerősíteni a csapatot ahhoz, hogy a projekt „eladható” legyen egy top-játékosnak.
A másik tényező pedig a csapat formaingadozása. A vékony játékoskeret mellett ez annak is köszönhető, hogy Eddie Howe nem tudta átalakítani a Newcastle játékát egy hatékony labdabirtoklásra épülő futballra. Kétségtelen, hogy kezdetben az intenzív, átmenetekre fókuszáló játékosfelfogás fellendülést hozott hazai pályán, a szurkolók segítségével a csapat szinte legyőzhetetlenné vált. Azonban – ahogy azt a Manchester City és az Arsenal is megmutatta a Premier Leagueben – jelenleg csak úgy tud hosszú távon kompetens lenni egy csapat, ha minél többet kontrollálja a mérkőzéseit. A legkönnyebben ezt a labdás kontrollal lehet megvalósítani: ha a csapat nagy százalékban birtokolja a labdát és ebből minél több helyzetet tud kialakítani az ellenfél kapuja előtt.
Howe megpróbálta az előbb említett két csapat stílusát átültetni a Newcastlebe, de ez nem jött össze teljesen, és az elmúlt négy szezont végigkövetve kijelenthető, hogy legnagyobb részben az ő szakmai limitációi miatt. A Newcastle rendelkezik az idei Premier League szezonban az ötödik legmagasabb field tilttel*, ami pontosan 54,2 százalék. Ebből a mezőnyfölényből meccsenkénti átlagban mindössze 1,53-as xG-t* sikerült összehozniuk, amely messze elmarad az élcsapatok 1,77 és 1,96 között mozgó számaitól. Jól látható ebből, hogy a Newcastle sokat van a támadó harmadban, be tudja szorítani ellenfelét a kapuja elé, de nincs elég kreativitása a mély védekezések lebontására, így nem tudnak nagy helyzeteket kialakítani ezekből a játékhelyzetekből.
*field tilt: a labdabirtoklás százalékos aránya a pálya utolsó harmadában végrehajtott érintések alapján
*xG: egy csapat helyzeteinek minősége alapján számított várható góljainak száma
A haladó statisztikák forrása a MARKSTATS
A Newcastle-i projekt azért akadt el mert a lépcsőzetes építkezésben egyelőre nem sikerült átlépniük a legmagasabb lépcsőfokot. Tény, hogy nagy kockázatot jelentene elküldeni Eddie Howe-t a csapattól, de egy kompetensebb menedzser új dimenziókat nyithatna a klub előtt, amiket kihasználva talán a sztárjátékosok sem választanák a riválisokat a „szarkák” helyett.
