Alex Palou egy terminátor. Nincsenek más szavak rá, a PalouCar… akarom mondani az IndyCar-ban nála komplexebb versenyző nem nagyon akad. Na de mi történt az elmúlt három hétvégén?
Kép: Autosport
Az IndyCar 2026-os szezonjának hajrája aligha lehetett volna eseménydúsabb. Markham és Washington személyében két vadonatúj utcai helyszín mutatkozott be, majd következett a legendás Milwaukee Mile dupla fordulója, ahol az időjárás teljesen felborította a programot. Három hétvége alatt Marcus Ericsson hosszú nyeretlenségi sorozatot tört meg, Kyle Kirkwood szinte érinthetetlen volt az amerikai fővárosban, Pato O’Ward pedig történelmet írt Milwaukee-ban. Mindeközben Alex Palou azt is bebizonyította, hogy még egy számára tökéletlen időszak végén is ő marad a mezőny legfontosabb embere.
Markham – Ericsson 63 verseny után újra a csúcson
Az augusztus 14–16. között megrendezett első markhami IndyCar-verseny már az időmérőn tartogatott meglepetést. Louis Foster fantasztikus, 1:13.2383-as körrel szerezte meg a pole pozíciót, ráadásul több mint négy tizeddel előzte meg Christian Lundgaardot. Alex Palou eközben ritka hibát vétett: falnak csapta a Ganassit, amivel megszakadt a 30 versenyen át tartó top 10-es rajtsorozata.
Foster a futamon sem tűnt elveszettnek. Az első 32 kört vezette, és közel három másodperces előnyt épített ki, egy rosszkor érkező sárga zászló azonban tönkretette számára a stratégiát. A brit visszaesett a 12. helyre, majd elképesztő tempóban kezdett visszakapaszkodni. A nagy menetelés végül a 43. körben ért véget, amikor Ericsson támadása közben hozzáért a falhoz, majd nagy sebességgel a betonfalba csapódott. Szerencsére sérülés nélkül szállt ki az autóból.
A káoszból végül Marcus Ericsson jött ki a legjobban. A svéd még saját csapattársával, Will Powerrel is összeért a harmadik helyért vívott csatában, majd levadászta Romain Grosjeant. Öt körrel a vége előtt átvette a vezetést, és 7,5 másodperces előnnyel nyert. Ericsson ezzel 63 verseny után állhatott ismét a dobogó tetejére, megszerezve ötödik IndyCar-győzelmét és az elsőt az Andretti színeiben. Grosjean számára ismét maradt a második hely – pályafutása során már hatodszor végzett másodikként IndyCar-futamon anélkül, hogy győzni tudott volna. Power lett a harmadik, Palou pedig a rosszul sikerült időmérő ellenére negyedikként ért célba.
Washington – Kirkwood szinte tökéletes hétvégéje
Egy héttel később Washingtonban újabb történelmi helyszínen versenyzett a mezőny. A National Mall környékén kialakított mindössze 1,7 mérföldes, hétkanyaros utcai pályán rendezték meg az első Freedom 250-et.
Az időmérőn Palou válaszolt a markhami hibára. A spanyol elképesztő, 56.8993-as körrel megszerezte szezonbeli hetedik pole-ját, több mint fél másodperccel verve Kirkwoodot. A versenyen azonban megfordult a helyzet.
Kirkwood már az első körben elvette a vezetést Paloutól, és onnantól gyakorlatilag saját ligában versenyzett. A 147 körből 128-at töltött az élen, előnye időnként a 16 másodpercet is meghaladta. Palou esélyeit egy boxutcai hiba tette tönkre: a 39. körben hozzáért Mick Schumacher boxhelyén egy kerékhez, amiért áthajtásos büntetést kapott és egészen a 21. pozícióig esett vissza.
Kirkwood győzelmét igazából csak a sárga zászlók veszélyeztették. Scott McLaughlin az egyik újraindításnál még be is vetődött mellé, de túl nagy tempóval érkezett az első kanyarba és a gumifalban kötött ki. Kirkwood ezt követően ismét ellépett, és 3,09 másodperccel Christian Lundgaard előtt nyerte meg a versenyt. Will Power harmadik, Ericsson negyedik lett, vagyis az Andretti három autóval végzett az első négyben. Kirkwood teljesítményét jól mutatja, hogy ez már karrierje hetedik IndyCar-győzelme volt, amelyek közül hatot ideiglenes utcai pályán szerzett.
Milwaukee – O’Ward történelmet ír, Palou bajnok
Ha Markham és Washington izgalmas volt, Milwaukee egyenesen őrült hétvégét hozott. A szombati első versenyt 90 kör után az eső miatt félbe kellett szakítani, így vasárnapra lényegében egy IndyCar-maraton maradt.
Pato O’Ward számára viszont ennél jobban aligha alakulhatott volna a nap. A vasárnap rendesen megrendezett 250 körös futamot egy remek utolsó kiállás és kiváló lekörözéses forgalomkezelés segítségével megnyerte. Scott McLaughlin második, Christian Lundgaard harmadik lett.
Ezután jött a szombatról félbeszakított verseny befejezése. O’Wardnak itt David Malukasszal kellett megküzdenie, aki alternatív stratégiával került az élre. A hajrában azonban a mexikói támadásba lendült, az utolsó újraindítás után visszavette a vezetést és megszerezte a hétvége második győzelmét is. Malukas második, Rinus VeeKay harmadik lett.
O’Ward ezzel olyasmit tett, amire 45 éve nem volt példa: Rick Mears 1981-es atlantai duplája óta ő lett az első versenyző, aki ugyanazon a napon két IndyCar-futamot is megnyert.
A nap másik nagy nyertese mégis Alex Palou volt. Bár Milwaukee-ban ezúttal nem ő vitte el a reflektorfényt, a második futamként befejezett versenyen elért tizedik helyével matematikailag is bebiztosította újabb bajnoki címét. Ez már az ötödik IndyCar-bajnoksága, ráadásul sorozatban a negyedik, amivel történelmi magasságokba jutott. 29 évesen ő lett az IndyCar történetének legfiatalabb ötszörös bajnoka.
Három hétvége tehát három egészen különböző történetet adott: Markhamben Ericsson feltámadását, Washingtonban Kirkwood utcai pályás mestermunkáját, Milwaukee-ban pedig O’Ward történelmi dupláját láthattuk. A végén azonban ismét Palou nevéhez került a legfontosabb trófea – és 2026 újabb bizonyítéka lett annak, hogy jelenleg ő az IndyCar korszakos alakja.
