Meg tudná valaki mondani internetes kereső nélkül, hogy melyik válogatott nyerte a legtöbb bronzérmet a labdarúgó-világbajnokságok történetében? Biztosan akadnak olyan futballrajongók, akik gondolkodás nélkül rávágják a helyes választ, de a legtöbben valószínűleg még az előző vb bronzmérkőzésének párosítását sem tudnák felidézni, nemhogy a végeredményt vagy a gólszerzőket. Most pedig két futballnagyhatalom írhat új fejezetet a ebben a párosításban: Franciaország és Anglia először csap össze a harmadik helyért.
És hogy ne maradjunk adósak, íme a bevezetőben feltett kérdésekre a válaszok: a rekordot Németország tartja négy bronzéremmel, míg Uruguay három elveszített bronzmérkőzéssel a legtöbbször maradt le a dobogóról. A németek egyben a szereplési csúcstartók is, hiszen hatszor léptek pályára a harmadik helyért. Legutóbb pedig, 2022-ben Horvátország 2–1-re győzte le Marokkót.
Szombaton újabb fejezettel bővül a bronzmérkőzések története. A harmadik helyért vívott találkozót sokan a csalódott csapatok csatájának tartják. Franciaország és Anglia is a döntőről álmodott, végül maradt számukra a bronzérem megszerzésének lehetősége. Kérdés, hogy javítási alkalomként vagy csupán sovány vigaszként tekintenek-e rá. Egy azonban biztos: a győztes sikerrel búcsúzik a tornától, míg a vesztesnek az elődöntős kudarc után még egy fájó pofonnal kell hazatérnie.
Az eddigi világbajnokságokon mindössze egyszer maradt el a bronzmérkőzés: az 1930-as, Uruguayban rendezett első tornán. Azóta 21 alkalommal döntöttek a harmadik hely sorsáról, és ezek közül csupán három végződött egyetlen góllal. 1962-ben a házigazda Chile Jugoszláviát, 1970-ben Németország Uruguayt, 1974-ben pedig Lengyelország Brazíliát győzte le 1–0-ra. A többi bronzcsata legalább két gólt hozott.
A rekordot az 1958-as svédországi világbajnokság tartja: Franciaország 6–3-ra verte Németországot, a találkozó hőse pedig a torna gólkirálya, Just Fontaine volt, aki négy alkalommal talált a kapuba. A franciák eddig három bronzmérkőzést játszottak: 1958-ban és 1986-ban nyertek, 1982-ben vereséget szenvedtek. Gólarányuk tekintélyt parancsoló, 12–8.
Az angolok statisztikája jóval szerényebb. Kétszer jutottak el a bronzmeccsig, de egyszer sem tudtak nyerni: 1990-ben Olaszország 2–1-re, 2018-ban Belgium 2–0-ra győzte le őket. Az összesített 1–4-es gólarány sem fest túl jól.
A múlt azonban szombaton már nem számít. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy a franciák – élükön Kylian Mbappéval – mennyire tudják felpörgetni magukat, miután két egymást követő világbajnoki döntő után ezúttal be kell érniük a bronzmérkőzéssel. Ugyanez felvethető az angolok oldalán is: vajon Harry Kane és társai számára valódi motivációt jelent-e a harmadik hely megszerzése?
Plusz ösztönzést adhat a gólkirályi címért zajló verseny is, hiszen mindkét válogatottban akadnak olyan támadók, akik még odaérhetnek a torna legeredményesebb játékosai közé.
Bárhogy is alakul, a szurkolók kívánsága alighanem közös: legyen nyílt, lendületes és gólgazdag mérkőzés. Ha már a döntőről lemaradt ez a két futballnagyhatalom, legalább emlékezetes búcsút ajándékozzon a világbajnokságnak.
