Borítókép forrása: Ben Elliot / Unsplash
Az idei Premier League szezon kezdete előtt is rengeteg elemzést olvashattunk, amelyekben megpróbálták megtippelni, hogy miként fog kinézni a tabella az idény végén. A Brentfordot rendre az alsóházba várták, sőt, volt olyan is, aki egyenesen a kieső helyek egyikére tippelte őket.
Látva a csapat nyári távozóit, joggal gondolhatta mindenki, hogy tényleg egy nehéz idény következik a „méhek” számára. Elhagyta a klubot Bryan Mbeumo és Yoane Wissa, akik ketten együtt 39 gólt szereztek az előző szezonban. Kilenc év után távozott Thomas Frank menedzser is, aki identitást adott a csapatnak és feljuttatta őket az első osztályba.
Most, Keith Andrews vezetésével, hat fordulóval a vége előtt 48 ponttal a 8. helyen állnak, két pontra az Európa Liga indulást érő 6. helyezett Brighton mögött. Az ír szakember a csapat pontrúgás-edzőjéből lépett elő menedzserré, és valóságos csodát művel a csapattal, de hogyan csinálja?
Andrews nem kapott nagy igazolásokat, jelentős érkező csak Django Ouattara és Michael Kayode volt, akiket ugyan remekül épített be a csapatba, de inkább a meglévő keretből kellett ,,táplálkoznia”. A mester tizenkilencre lapot húzott és a tavalyi szezonban csak epizódszerepet kapó középcsatárt, Igor Thiagót tette a csapat fókuszpontjává. A brazil egyszerre fizikális és villámgyors is, így remekül megállja a helyét a Premier Leaguben, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy eddig, 33 meccsen 21 gólt szerzett, ráadásul ezt a gólszámot mindössze 39 kaput eltaláló lövésből (FBref) hozta össze (a büntetők nem számítanak bele). Ehhez hasonló számokat csak a Manchester City klasszisa, Erling Haaland tud felmutatni, aki mögött Thiago a második a góllövőlistán.
Andrews remekül vette észre, hogy csapatának milyen stílusban kell játszania ahhoz, hogy sikeres legyen. Az utóbbi években a Premier Leagueben egyre népszerűbbek az átmenetek*, ami nem csoda, hiszen ebből a játékhelyzetből a legkönnyebb gólhelyzetbe kerülni. Ezért a Brentford nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minél több támadó átmenetet kényszerítsen ki egy mérkőzés alatt. Ezt egy magasra tolt védelmi vonallal (46,96 méter a saját kapujuktól) teszik, ezzel kevés területet hagyva az ellenfélnek az építkezéshez. A taktika pedig jól működik, az ellenfél csapatai átlagosan 80,3 százalékos pontossággal passzolnak az építkezés során a Brentford elleni mérkőzéseken, ami a hatodik legrosszabb arány a ligában. Ami az ellenfélnek rossz, az a Brentfordnak jó, 1,66-os xG-vel* a liga ötödik legtöbb várható gólértékét hozzák a „méhek”.
*átmenet: a játék támadó és védekező fázisa közötti átmeneti periódus két típusa: támadó átmenet: amikor a csapat labdát szerez, védekezésből támadásba való átmenet történik, védekező átmenet: amikor a csapat labdát veszít, támadásból védekezésbe való átmenet történik
*xG: egy csapat helyzeteinek minősége alapján számított várható góljainak száma
A haladó statisztikák forrása a MARKSTATS
A Premier League másik sajátossága, amelyhez jól adaptálódott a Brentford, az a rögzített helyzetek fontossága az idei szezonban. Ez nem meglepetés, hiszen Andrews az előző szezonban a csapat pontrúgás-edzője volt. Idáig 292 gól (WhoScored) született szögletből, szabadrúgásból, büntetőből, vagy nagy bedobásból, ez már több mint az előző idény egésze alatt összejött 284 (WhoScored). A Brentford 15 gólt (GiveMeSport, 2026) ért el ilyen játékszituációkból, ami az ötödik legjobb a bajnokságban. A rögzített helyzeteken belül abszolút ők a legkiemelkedőbbek a nagy bedobásokban – amiből 5 góllal (Opta Analyst, 2026) ők szerezték a legtöbbet az idényben. Ebben a legnagyobb érdeme Michael Kayodenak van, aki 40 méterről is be tudja hajítani a labdát az ellenfél ötöséig.
A Brentford tökéletes példa arra, hogy a futballban zajló trendek felismerésével és egy azokra jól felépített koncepcióval, valamint egy kis szerencsével el lehet érni kiemelkedő eredményeket, még a Premier Leagueben is.
