A 2026-os világbajnokság D csoportjába olyan csapatok kerültek, akikre bár nem sok pénzt tennénk, valahol mégis ott van bennünk, hogy aki innen továbbjut, sok borsot törhet a favoritok orra alá. Abban pedig biztos lehetünk, hogy a csoportkörben mindent megtesznek ezért a lehetőségért.
Egyesült Államok
Társházigazdaként automatikusan kvalifikált az Egyesült Államok válogatottja a 2026-os tornára. Azonban az elvárások igen magasak, a közvélemény és a szurkolók is úgy vélik, hogy ezen a világbajnokságon minden az amerikai csapat rendelkezésére áll, hogy meglepetést okozzon és legalább a negyeddöntőig jusson – ez utoljára 24 éve, 2002-ben sikerült.
Talán kijelenthető, hogy ez eddig minden idők egyik legerősebb USA válogatottja. Olyan nevekkel találkozhatunk a pályán, mint Christian Pulisic, vagy a Premier Leagueben alapembernek számító Tyler Adams, Brenden Aaronson, Antonee Robinson. Az keret összeállításában szerintem jól osztották el az arányokat. A csapat tagjai közül nagy többség még 27 év alatti, de a csapatkapitány Tim Ream 38 évesen vezetheti ki nemzete válogatottját a hazai stadionokba.
A legfontosabb adalék pedig nem is pályán, hanem a kispadon található. Az Egyesült Államok nemzeti csapatát ugyanis Mauricio Pochettino irányítja, aki már ült a Chelsea, a PSG és a Tottenham Hotspur padján is – legutóbbival 2019-ben Bajnokok Ligája döntőig jutott. Az argentin edző pedig egy friss interjúban a beIN Sports Australianak el is mondta, hogy a cél a végső győzelem.
Lehet én ekkorákat nem álmodnék még a helyükben, de minden adott, hogy ezen a világbajnokságon az eddigi megszokottaktól eltérően ne csak egy győzelemmel búcsúzzanak a tornától.
Paraguay
16 év telt azóta, hogy Paraguay utoljára világbajnokság főtábláján járt. Most sem a lehengerő dominancia volt jellemző a selejtezőben a dél-amerikai csapatra, ugyanis 6. helyen kvalifikált a nemzeti válogatott. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy mind a Brazilokat, mind a világbajnokságon címvédő Argentínát sikerült legyőzni hazai pályán, így korán sem szabad leírni őket.
A keretben nem találunk világsztárokat, de így is előfordulnak erősebb nevek. A csapat egyik legtapasztaltabbja az a Miguel Almiron, aki a Newcastle United játékosaként ismerősen csenghet a futball rajongóinak. Neki nem is kell nagyon bemutatni az egyesült államokbeli stadionokat, hiszen már az Atlanta Unitedben kergeti a labdát. Mellette kiemelendő Julio Enciso, aki sokáig volt a Brighton and Hove Albion üdvöskéje, jelenleg a Strasbourg klubjában játszik, és jó esélye van, hogy a Chelsea a közeljövőben lecsapjon rá sajtóértesülések szerint.
Ausztrália
Az ausztrál válogatott, vagy ahogy magukat hívják “Socceroos” az ázsai selejtező C csoportjából jutott be a világbajnokság főtáblájára, őket egyedül Japán előzte meg.
Talán az egyik legkellemetlenebb ellenfél lesz ebben a csoportban, mert az ausztrálok előszeretettel adják át a labdabirtoklást a másik csapatnak, hogy aztán szépen lekontrázzák őket egy labdaszerzés után. Az előbb említett Japánt is úgy verték hazai pályán 1-0-ra, hogy mindössze a meccs 31%-ban birtokolták a labdát.
Szóval, igazi old-school kontrafoci várható a socceroostól. A kapitány az Angliát (többek közt Arsenalt) megjáró Matt Ryan lesz, aki egy sikeres vb esetén a legtöbb válogattságot elérő ausztrál játékos lehet, ehhez legalább 5 mérkőzésen kell pályára lépnie (104 válogatottságnál jár, miközben a rekordtartó Mark Schwarzer 109-nél). A keretben található még a veteran Jackson Irvine is, aki extravagáns fizimiskájával ismét a kamerák kereszttűzében lehet. Harry Souttar a védelmet erősítheti, vele kapcsolatban érdekesség, hogy már 11 gólos a nemzeti színekben, 38 mérkőzésen, ennyit még a klubjaiban sem szerzett összesen.
Ausztrál padra ausztrál edző dukál, így Tony Popovic személye adott lehet, hogy a socceroos fegyelmezett védekezéssel és kontrázással meglepetést okozzon.
Törökország
Törökország a pótselejetezős körből biztosította helyét a világbajnokságon, és egyes vélemények szerint a torna sötét lova lehet (ezt a kifejezést azokra a csapatokra használják, akik nem számítanak esélyesnek, mégis sokáig juthatnak – lásd: Horvátország a 2018-as vb-n). Sokat vártak erre a törökök, ugyanis legutóbb 2002-ben jártak a világbajnokságon – akkor a harmadik helyet sikerült megszerezniük, talán az én korosztályom még mindig emlékszik a Hakan Sükür – Hasan Sas fémjelezte gárdára.
Ma már viszont Arda Güler és Kenan Yildiz, akikkel kezdődik ez a névsor. Mellettük játszik Sallai Roland csapattársa, Baris Alper Yilmaz is, mögöttük pedig az Olaszországba már hazajáró Hakan Calhanoglu is. Kétségkívül, erős gerince van ennek a válogatottnak, amit támogat Ferdi Kadioglu és Zeki Celi a védelem két szélén, valamint Ugurcan Cakir a kapuban.
Vincenzo Montella, a törökök szövetségi kapitánya jó alapanyaggal dolgozik és a szakember felé is töretlen a bizalom a játékosok részéről.
Mit várhatunk?
Szerintem remekül leírja a csoportban lévő erőviszonyokat az a komment, hogy ugyanolyan esélye van bármelyik csapatnak az első helyen végezni, mint az utolsón. Az Egyesült Államok válogatottja extra motivációval lép majd pályára. Paraguay 16 évet várt egy újabb esélyre. Ausztrália szembemegy a látványos futball normáival. Törökország pedig talán az egyik sötét lova a tornának.
Akárhogy nézem, nincs kiemelkedő csapat, nem fogja senki lesöpörni ezt a csoportot. Fő esélyesnek én Törökországot mondanám, utánuk pedig az Egyesült Államokat. Ők ketten szinte biztosan továbbjutnak majd, hacsak valami váratlan nem történik és Paraguay szárnyakra kap.
A többi csoport továbbjutói viszont nem lehetnek nyugodtak, ha arra kerül a sor, hogy innen kerül ki a kieséses szakaszban az ellenfelük. Mert a meglepetés ennél a kvartettnél hatványozottan benne van és nem csodálkoznék, ha valamelyik fő esélyest a fent említett csapatok egyike búcsúztatná.
