Képek: Mercedes Media; Ferrari.com; McLaren Mastercard Formula 1 Team X.com oldala
Azt biztosan megtudtuk, hogy az FIA-nak vagy példaképeket, vagy autóversenyzőket kell a csúcskategóriában versenyeztetnie – hiszen nem várhatunk el teljesen képernyőbarát magatartást élsportolóktól. A McLaren eközben nagyot rontott a stratégiával, a Mercedes szárnyal (ám a megbízhatóságuk kérdéses), a Ferrarinál pedig felcserélődtek a szerepek. A Kanadai Nagydíj összefoglalója az alábbi cikkben olvasható.
Hol esik, hol nem – némelyik nézőn esőkabát, de minimum egy hosszú ujjú felső. Milyenek a pályaviszonyok? Milyen abroncsot tegyünk fel? A pilótaparádén még szemerkélt az eső, de a rajthoz közeledve elkezdett felszáradni a kanadai aszfaltcsík. Az élmezőny tagjai a lágy keverékeket választották – kivéve két papajaszín autót, akik az átmeneti esőgumikra voksoltak.
Lando Norris és Oscar Piastri a második sort foglalták el, kifejezetten jó helyzetben ahhoz, hogy felvegyék a harcot a Mercedesekkel. Azonban, mint Piastri rádiózásaiból hamar kiderült több felvezető kör után, nem bizonyultak életbiztosításnak a zöld oldalfalú abroncsok. A lámpák kialudtak, Norris az élre tudott állni két kör erejéig – kihasználva az ezüst nyilak hideg lágy keverékeit – utána viszont mindketten kijöttek szárazra váltani, ezzel visszaestek a mezőny végére. A brit világbajnok alatt a negyvenedik körben megadta magát az MCL40-es, így célba sem ért. Piastri egy büntetést is bezsebelt, miután egy elszámolt manőverrel kitorpedózta Alex Albont – végül tizenegyedikként szelte át a célvonalat, amivel a wokingiak pontszerzés nélkül zárták a nagydíjat.

„A felvezető körön érzékeltem, hogy elállt az eső” – nyilatkozta Norris a leintést követően az abroncsválasztásról. „Így madártávlatból rossz döntésnek tűnik. Egy körre volt értelme az átmeneti keverékeknek, mert könnyen az élre kerültem – mögöttem pedig bármi történhetett volna a csúszós aszfalton. Akkor most sokkal jobban néznénk ki, de összességében nem volt jó ötlet. Azonban nem hibáztatom a csapatot: örülök, hogy valami mellett leraktuk a voksunkat és kiálltunk a döntésünk mellett. Néha nem jön össze, ez benne van – tanultunk belőle.”
Ahol a versenyző és a példakép elválik
De mi történt eközben az élen? Nem lennénk meglepve, ha Toto Wolffnak 2016-os flashback-jei lettek volna két versenyzője csatározása közben, ugyanis Kimi Antonelli és George Russell vérre menő háborút vívtak. A folyamatos oda-vissza előzések mellett természetesen a rádió gomb is mindkettejüknek folyamatosan lenyomva volt; összességében egy nagyon élvezetes párharcot láthattunk. Egészen addig, amíg Russell alatt meg nem adta magát a W17-es és kiállni nem kényszerült. Antonelli ezt követően zavartalanul ért célba, tíz másodperces előnnyel a második helyezett Lewis Hamilton előtt. A fiatal olasz – bár örült a győzelemnek – elárulta, hogy jobban esik igazi csatában nyerni, nem pedig a másik kiesése miatt.

Fókuszáljunk egy kicsit arra a pillanatra, amikor Russell alatt megállt a Mercedes. A brit a nyaktámlát idegesen kidobta az autóból, majd a védőfalak mögött a kesztyűjét is földhöz vágta. De miért? Harcban van élete első bajnoki címéért, ráadásul a fiatalabb csapattársa áll jóval előnyösebb helyzetben. A kanadai futamon Russell jó esélyekkel pályázott a győzelemre, amivel elkezdhette volna olvasztani Antonelli előnyét a pontversenyben – ehelyett az olasz 25 egységgel lépdelt el a tabellán.
Az FIA azonban csak annyit látott a szituációból, hogy egy pilóta az autó egy alkatrészét a pályára dobja. 5000 eurós bírság, de csak felfüggesztve, ha többet nem fordul elő ilyen a szezon során. Russell a büntetés ellen nem fellebbezett, sőt bocsánatot is kért, amiért nem statuált jó példát a viselkedésével. Élsportolóként, az autósport csúcsán vajon tényleg a példamutatás lenne a prioritása a versenyzőnek, miközben egy bajnoki címért folytat hosszadalmas harcot? Ha a gyermek Russellt, Hamiltont, Verstappent megkérdezzük: mi szeretne lenni, ha felnő, „példakép” lesz a válasza? Ugyanis egy példakép (az FIA szerint) nem káromkodik, nem engedheti ki a dühét – szinte robotként kell viselkednie a kamerák előtt. Mert a nézői jólét fontosabb. Csak közben az autósport szinte teljesen elvesztette azon jellegét, miszerint a pilóták tökösek, rocksztárként tekintenek rájuk, zabolázhatatlanul a szenvedélyüknek élnek. Pedig egy nemzedék ebbe az autósportba szeretett bele.
Hamilton újra éhes
A Kanadai Nagydíj a McLaren-drámán és a Mercedesek előnyén kívül még egy színfoltot visszahozott a Forma-1-be: Lewis Hamilton versenykedvét. A hétszeres bajnok szinte az egész futamon Max Verstappennel küzdött – hol a holland került előnybe, hol a brit –, azonban végül felül tudott kerekedni 2021-es nemezisén. A verseny utolsó negyedében mintha átkapcsolt volna Hamilton agya: a rádión is biztatta mérnökeit és szinte saját magát is, hogy igenis, meg tudják csinálni, meg lehet az ezüstérem. Végül egy bátor bevetődéssel Hamiltonnak sikerült átvennie a dobogó második fokát a négyszeres bajnoktól, így egy rég nem látott, mosolygós énjét láthattuk a leintést követően.

A pódium előtti beszélgetésből kihallatszott, ahogyan Hamilton Vertsappennek elárulta: majdnem összecsinálta magát ő is a manőver közben, de sikerült befordulnia az egyes kanyarban. A Ferrari tehát fejlődik, bár ez kevésbé érződött Charles Leclerc teljesítményén, aki szinte az egész hétvégén csak próbálta felvenni a lépést az élmenőkkel. A nagydíjon Isack Hadjarral vívott nagyot, a franciát végül meg is büntették egy hajmeresztő bemozdulásért – Leclerc végül negyedikként zárt.
„Rémálom volt a hétvégém, az egész F1-es karrierem eddigi legnehezebbje” – értékelt Leclerc a crash.net portáljának. „A szabadedzés kezdetétől a nagydíj utolsó köréig semennyire sem tudtam kezelni az abroncsokat, az utolsó 15 körben másfél másodperccel lassabb időt autóztam körönként, mert nem akartam kockáztatni.”
A kanadai hétvége tanulsága
A tavaszi szünet nem vette el Antonelli versenykedvét: az olasz pilóta sorozatban a negyedik versenygyőzelmét szerezte meg, így egyértelműen kijelenthető, hogy célba vette a bajnoki trófeát. Russell 43 pontos hátrányba került, a frusztráció pedig egyre jobban érződik a brit versenyzőn. Annál kevésbé Verstappenen: a holland bár a visszavonulási terveit osztotta meg abban az esetben, ha az FIA 2027-re nem változtat a motorokon, Kanadában versenyképes volt és elégedett volt a harmadik helyezéssel.
Leclerc és Hamilton felcserélődtek: ezúttal a hétszeres bajnok érezte sokkal jobban az SF-26-ost, ami az eredményen is meglátszott. A McLaren nagyot rontott a taktikával, és a megbízhatóságon is dolgozniuk kell – az Alpine ellenben bőséges pontszerzéssel zárt. Franco Colapinto hatodikként, Pierre Gasly nyolcadikként szelte át a célvonalat, ami az idei év legjobb teljesítménye a francia alakulattól. Liam Lawson szintén szép futamot zárt a hetedik hellyel, Carlos Sainz pedig a kilencedikkel. Az utolsó pontszerző Ollie Bearman volt.