Egy Konferencia-liga‑győztes csapatból kiesőjelölt, mindössze három év leforgása alatt. A West Ham 33 forduló után 33 ponttal, két pontra a kieső zónától a 17. helyen áll a Premier League-ben. Lássuk, milyen tényezők okozhatták a formahanyatlásukat.
Kép forrása: Unsplash – Samuel Regan-Asante
A Premier League kiegyenlítettsége
Az idei Premier League-szezon rendkívül szoros, elég csak megnézni, hogy a 6. helyezett Chelsea és a 14. helyezett Newcastle között mindössze 6 pont a különbség. Évek óta tartó tendencia az angol első osztályban, hogy egyre jobban kikopnak azok a csapatok, amelyek könnyű pontszerzési lehetőséget kínálnak a többieknek. A meccsek kiegyenlítettebbek, így a pontok eloszlása is. Egy ilyen mezőnyben könnyen bajba lehet kerülni, elég egy néhánymeccses rossz széria és a csapat már a kieső helyen találja magát.
A játékoskeret minősége
Egy csapat erejét legnagyobb részben a játékosainak minősége határozza meg. Működőképes taktikát sokkal könnyebb összerakni jó játékosokból, egyrészt azért, mert rendszerszinten több opciót adnak, másrészt pedig azért, mert képesek olyan váratlan megmozdulásokra, amelyek mérkőzéseket dönthetnek el. A West Hamnek több ilyen játékosa is volt, Declan Rice, Lucas Paquetá vagy Mohamed Kudus személyében, ők nagyban hozzájárultak a csapat 2020 és 2024 közötti sikeres szerepléséhez, majd eladásra kerültek, hogy magasabb szinten folytathassák pályafutásukat (ez alól kivétel Paquetá, aki személyes okból Brazíliába távozott). Csak ennek a három játékosnak az eladásából több mint 220 millió euró (Transfermarkt) bevétel érkezett a West Hamhez és nem tudták belőle megfelelően pótolni kulcsjátékosaikat. Vagy olyan játékos érkezett a helyükre, akiről tudni lehetett, hogy nem fogja hozni ugyanazt a teljesítményt (Summerville), vagy olyan, aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (Guido Rodriguez). Ide vehetjük még a csatárkérdést is. Michail Antonio közel tíz évig töltötte be ezt a pozíciót a „kalapácsosoknál”, és ugyan soha nem volt képes világklasszis teljesítményre, mindig hozott egy olyan alap szintet, amivel hasznára volt a csapatnak, mind gólszerzésben, mind kombinatív játékban. Az ő pótlását sem sikerült megoldani, így lett a West Ham egy kiszámíthatatlanul játszó középcsapatból, egy életlen kiesőjelölt.
Inkonzisztens menedzseri kinevezések
A West Ham, David Moyes 2019-től 2024-ig tartó második regnálása alatt (2017 és 2018 között már irányította a csapatot), volt a legsikeresebb a modern érában, a siker kulcsa viszont egy tradicionálisabb játékfelfogás volt. Moyes csapatát a stabil védekezés mellett, a játékosok közötti kapcsolatokra építette, minden játékosát olyan pozícióba helyezte el a pályán, ahol a legtöbbet ki tudta hozni magából, egyszerűen hangzik, de ezt nem könnyű megvalósítani. Támadójátékuk legfontosabb eleme a beadások voltak, ami remekül illett a kerethez. Moyes négy teljes idénye alatt (a 2019/20-as szezon második felét nem számítva bele), a bajnokságban szezononként átlagosan 752 beadással próbálkoztak. Ez a második legtöbb ebben az időszakban. Labda nélküli játékban pedig mély védekezést alkalmaztak, ami szintén testhezálló volt, legfőképpen a lassabb, de remekül fejelő belső védőiknek. A négy szezon alatt 43,2 százalékban (Sofascore) birtokolták a labdát. Érdekes mutató még, hogy ebben az időszakban a csapat gól/lövés átlaga 0,12 volt, ami egy jó arány. Ez átlagfeletti helyzetkihasználásra utal, de tekintve, hogy a kaput eltaláló lövések/meccs átlaguk csak 3,81 volt (abszolút alsóházi csapat szintű szám), ez inkább volt felülteljesítés, mint fenntartható teljesítmény.
A Moyes-éra csúcsa vitathatatlanul a 2023-as Konferencia Liga győzelem volt, amely után joggal gondolhatta a klubvezetés, hogy itt az ideje szintet lépni, és átállni egy labdabirtoklásra épülő játékra, ami hosszabb távon kifizetődőbb lesz a csapat számára. A 2023/24-es idény után bebizonyosodott, hogy Moyes nem alkalmas erre a feladatra, így szerződése lejártával a szezon végén távozott a csapattól. Azonban ahogy a játékosok igazolásában, az új menedzser kiválasztásában is rossz döntést hozott a klub, 2024 nyarán Julien Lopetegui-t ültették le a padra, aki kétségkívül labdabirtoklásra épülő focit játszatott, de módszerei már évekkel ezelőtt a Real Madridnál elavultnak bizonyultak, ráadásul a Premier League-ben is megbukott a Wolvesnál. Ahogy arra számítani lehetett, Lopetegui nem tudott újat mutatni, rendkívül kiszámíthatóvá vált a West Ham játéka. Így nem is tartott sokáig az ő ténykedése, 2025 januárjában megköszönték a munkáját, majd Graham Potter vette át a helyét a kispadon. Potter egy modernebb pozíciós játékot képzelt el a West Hamnél, de a keret erre nem volt alkalmas. Egy alapvetően kontra játékot játszó csapatnál mindig nehéz az átállás a „labdadomináns” focira, ráadásul a londoniak kerete hemzsegett az elhibázott átigazolásoktól. Összességében, az imént említett két menedzser irányítása alatt a labdabirtoklás megemelkedett 48,6 százalékra (Sofascore), az addig jól működő beadások száma pedig lecsökkent 613-ra egy szezon alatt. Továbbá a gól/lövés mutatójuk is beesett 0,08 százalékra, ami a harmadik legrosszabb volt az idényben.
A haladó statisztikák forrása az FBref.com
Így jutottunk el az idei szezonig, amit még Potterrel kezdett meg a West Ham. Kudus távozásával viszont tovább gyengült a csapat támadó potenciálja, és jól sikerült igazolás hiányában egy teljesen kizsigerelt kerettel vágtak neki az évadnak. Öt forduló után az utolsó előtti helyen álltak, ez pedig elég volt ahhoz, hogy a klub vezetése lapátra tegye az angol szakembert. A helyére a portugál Nuno Espirito Santo érkezett, ez pedig visszatérést jelentett a védekező futballhoz. Idővel javultak az eredmények és a játék képe is, hiszen a keret még mindig erre a fajta stílusra a legalkalmasabb. A kieső zóna környékéről viszont nem sikerült elmozdulni, Lucas Paquetá januári eligazolása pedig könnyen lehet, hogy az utolsó szög volt a „kalapácsosok” koporsójába. A szezon utolsó 6 fordulójában 3 felsőházi csapattal is játszanak, így nem túl jók a kilátásaik. A West Ham esetleges kiesése tehát nem csupán az idei gyenge szereplésnek köszönhető, hanem egy éveken át tartó folyamat eredménye, ami telis-tele van rosszul meghozott futballszakmai döntésekkel.
