Az idei szezon első trófeájáért szálltak harcba a csapatok Győrben, ahová három év után visszatért a magyar férfi kézilabdakupa négyes döntője. A Rába-parti városban nem ismeretlen a kézilabda kultúra, igaz napjainkban inkább a hölgyek vonalán.
A résztvevők közül idén sem hiányzott a két gigász, a One Veszprém és az OTP Bank-Pick Szeged, akik az elmúlt évektől eltérően már az elődöntőben egymásnak feszültek. Ezzel a párosítással nagy esélye nyílt a másik ágon a Liqui Moly NEKA és a MOL Tatabánya előtt, hogy a bronzérmüket kifényesítsék. Szép számmal érkeztek szurkolók is, természetesen tömegeket vonzott a két nagy rivális elődöntős csatája, de a Bányászért és a fiatal akadémistákért is sokan szorítottak.
A csarnok felé a tömegközlekedésen és a stadion előtt gyülekezve is békésen megfértek egymás mellett a drukkerek, vidáman és bizakodóan várták a szombat délutáni összecsapásokat. Magától értetődően mindenki a saját csapatát várta a döntőbe, ez az elődöntős sorsolás a kiegyenlített mérkőzéseket hordozta magában.
A Szeged – Veszprém derbi vonzotta a legtöbbeket, nem véletlenül, hiszen a hétfői bajnoki mérkőzés után találkoztak ismét és mindenki tudta, hogy ez egy teljesen más meccs lesz. A szurkolás és a mérkőzés is intenzívebb lett a hét elejinél. Igaz, ez nagyobb téttel is bírt. Zengett a csarnok és a játékosok sem finomkodtak egymással szemben, keményen beleálltak a védekezésbe. A Kékek drukkerei hamarabb elfoglalták a szektorukat és a kezdő sípszó előtt elkezdték a buzdítást, szinte csak ők voltak hallhatóak.
A meccskezdésre aztán megjött az Építők tábor hangja is és volt is minek örülni, az első percek leginkább a kapusokról szóltak. Koncentráltabbak és harapósabbak voltak a szegediek, ebből pedig sikerült 1-2 gólos vezetést kiépíteniük. A félidő felére sikerült döntetlenre kapaszkodnia a Veszprémnek, folyamatos buzdítás mellett. A szegedi kapuban Mikler Roland ott folytatta, ahol hétfőn a félidőben abbahagyta, 50%-os hatékonysággal támogatta a csapatot hátulról. A másik kapuban Rodrigo Corralesnek is voltak fontos védései, de mégis a Szeged tudott ismét 2 góllal ellépni a félidő vége felé. A félidő utolsó perceiben akadt incidens, előbb a szegedi irányító, Lazar Kukics sérült meg a korábban is fájó vállára, majd egy szabálytalan csere miatt emberhátrányba kerültek, ezt kihasználva zárkózott ismét döntetlenre a Veszprém. A félidő 11-11, semmi nem dőlt el, lehetett újrakezdeni az építkezést.
A második játékrészre Kukics nélkül jöttek ki a Tisza-partiak; Fazekas Máté kapott lehetőséget, ezt jó játékkal hálálta meg. A felek fej-fej mellett haladtak egészen a 40. percig, amikor Mario Sostaric ziccerével 2-re, majd másfél perccel később már 3 gólra növelte előnyét a Szeged. Xavi Pascual vezetőedző rögtön időt is kért, ami után a hétből hét sikertelen kísérlettel álló Nedim Remili megszerezte első gólját és hét perc elteltével már ismét döntetlen volt az állás. A két tábor között is fokozódott a feszültség, elkezdődtek az egymást szidó rigmusok és a második félidőben a játékvezetők munkálkodásába is belekötöttek. Az utolsó negyedórában mindkét csapat gyorsabb sebességre kapcsolt, oda-vissza potyogtak a gólok.
Az utolsó percben a Gleb Kalaras két perces kiállítását követően Remili góljával úgy tűnt, eldőlhet a csata a rendes játékidőben. A Szeged időt kért, a játékvezetők a Kékek lépéshiba miatti reklamálását követően elmentek visszanézni az esetet, a veszprémiek szétszéledve álltak és várták a videózás eredményét. A döntés végül a gól érvénytelenítése volt, de egy, a lövést megelőző szabálytalanság miatt az Építőknél maradt a labda. Végül időntúli szabaddobásig ment a támadás, amely kísérlet végül kapuig sem jutott, így jöhettek a hétméteresek.
Korábbiakban nem volt példa rá, hogy büntetők döntsenek Szeged – Veszprém meccsen a döntőbe jutásról. Az izgalom a tetőfokára hágott, a kapusokon a világ szeme. Az első párosítás rögtön hozta drámát, a kiváló heteslövőnek számító Hugo Descat és Mario Sostaric is hibázott. A további párosok magabiztosan értékesítették a büntetőket, a döntés az utolsó, Ali Zein – Janus Smárason párosra maradt. Ali Zein idegei bírták jobban, ő bedobta míg Smárason kihagyta a hetest. A majdnem két óráig tartó meccset végül a Veszprém nyerte meg, ezzel eldőlt, hogy a Szeged nem fog címet védeni és a kupa idén nem a Tisza-partjára kerül.
A második elődöntő két felemás félidőt hozott a Tatabánya szempontjából, de ez sem volt sima mérkőzésnek nevezhető. A maroknyi NEKA szurkoló hangját nagyrészt elnyomták a Kék Tigrisek szurkolói. A NEKA rohanással kezdett az elején, 5 perc után 4-1 állt az eredményjelzőn. Az akadémisták egész félidőben tudták tartani az előnyüket, ami a gyors támadójátéknak, a kapus, Podoba János védéseinek és a tatabányai hibáknak volt köszönhető. A Bányász kapujában Székely Márton fogott fontos pillanatokban, de ez sem volt elég, a félidőben 13-11-es NEKA vezetést mutatott az eredményjelző.
A második félidőre már egy másik Tatabánya futott ki, 5 perc elteltével már a vezetést is átvették. Innentől kezdve tartotta a 2-3 gólos előnyét a Bányász, az akadémisták talán kezdtek el is fáradni, de nem adták fel. A kapuban Székely hozta a bravúrokat, hétméterest is hárított. Az utolsó tíz percben már 4 gólos előnyben volt a Tatabánya és elég nyugodt mederben folyt tovább a mérkőzés a végéig. A Bányász 1989 után játszhatott ismét döntőt, ahogy anno, most is a Veszprém ellen.
A vasárnapi játéknapra a várhatóan kevéssé szoros mérkőzések ellenére is szép számú közönség látogatott ki a helyszínre, sokan Győrben is töltötték az éjszakát.
A Szeged – NEKA bronzmérkőzéssel kezdődött a napi program. A balatonboglári akadémia fiataljai a mérkőzés előtt ígéretet tettek, hogy mindent megpróbálnak a jóval esélyesebb Szeged ellen, de viszonylag hamar kialakult a nagyobb különbség. A tartalékosabban felálló Tisza-partiak a 17. percben már 9-5-re vezettek, végül 16-9-cel zárult a félidő. A 9 gólos Bánhidi Bence vezérletével magabiztos, 34-26-os győzelmet arattak a NEKA fiataljai ellen, akiknek már az is óriási hőstett volt, hogy a négyes döntőbe jutottak.
A döntőben a Veszprém és a Tatabánya összecsapása következett. A mérkőzés eleje vészjóslóan kezdődött a Bányász számára, 3-0-ra elhúzott már 5 perc után az Építők. A korábbi veszprémi legenda, Éles József fia, Benedek góljai tartották életben Tóth Edmond csapatát, egy pillanatra meg is fordították az állást a Kék Tigrisek. A 25. percben újra kialakult egy nagyobb különbség, a csapatok 15-10-es állásnál vonultak be az öltözőbe.
A második félidőben tovább nyílt az olló a két csapat között. A 49. percben Yehia Elderaa találatával 10 gólosra hízott a Veszprém előnye, nem is gondolkodott sokat az Építők tábora, hogy rászámoljanak a Tatabányára. A mérkőzés 34-22-es állásánál még lett volna lehetősége a Veszprémnek támadni egyet, de itt már senki nem szeretett volna semmit csinálni. A játékosok ölelkezésével telt el végül az utolsó fél perc, ezután pedig mindenki rohanhatott be a pályára a bakonyi csapat részéről, hogy együtt ünnepelhessék a klub 32. magyar kupagyőzelmét.
A kupaátvétel utáni ünneplésnél a legnagyobb üdvrivalgást, ahogy a második félidőben is Gasper Marguc kapta, aki 12 év után távozik a szezon végén a Veszprémtől. A jobbszélső klublegendának ez volt egyébként a 8. magyar kupagyőzelme.
