Miért nem sikerült megint a Veszprémnek?

Vincze Roland

Kép forrása: Magyar Távirati Iroda (MTI)

A One Veszprémnek zsinórban negyedszer sem sikerült eljutni a kölni Final4-ba. Az Építők a csoportkörhöz képest javuló tendenciát mutattak a játékminőséget illetően. A Bundesliga címvédője, a Füchse Berlin azonban drámai végjátékban, hétméteres-párbajban vetett véget az álmoknak Xavi Pascual csapata számára.

Mi van idén a Veszprémmel? – tehették fel a kérdést a szurkolók a Bajnokok Ligája csoportkör során több alkalommal is. A korábbi években jellemzően stabil alapszakaszt teljesítő Építők látványosan szenvedtek, főként a gyors kézilabdát játszó csapatok ellen. A 14 mérkőzést 7 vereséggel abszolválta a Veszprém, ami ebben BL lebonyolításban negatív rekord a klub számára.

A szezon előtti igazolások miatt sokan kongatták a vészharangokat a rajongók közt. A kézilabda sebessége ugyanis az elmúlt években drasztikusan megnőtt, és ennek megfelelően a csapatok is egyre inkább erre építenek, az átlövőjátékra épülő szisztéma lassan kikopik a top szintből. Erre a kézilabdára viszont csak a karrierjük csúcsán lévő, atletikus, jól cselező, erős játékosokkal lehet építeni. A Veszprémnél ezzel szembe menve rutinos, de koruknak köszönhetően már sebességükben megkopott sztárok érkeztek, mint Thiagus Petrus és Ali Zein.

A rendszeres játéklehetőséget kapó keret átlagéletkora meghaladja a 31 évet, ezzel szemben a Bundesliga top csapatainak átlagéletkora jellemzően 26-28 év környékén van. Ha érkeztek is olyan, a karrierjük csúcsán lévő sztárok, mint Aron Pálmarsson vagy Ludovic Fabregas, 2 szezon után mindketten távoztak. Unalomig ismerjük már azt a mondást, hogy fiatal csapat vagyunk, ezért nem voltunk eredményesek, hiszen látjuk, hogy ezúttal egy “vén rókákból” összerakott keret sem volt elég a Final4-hoz.

És ha már rókák, a berlini rókák kerete mintaszerűen ötvözi a fiatal, de már többszörös válogatottakat, mint Nils Lichtlein, a karrierjük csúcsán lévő sztárokat, mint Mathias Gidsel, és a rutinos spílereket, mint Lasse Andersson. Az Építőknél az átlagéletkor szépítéséről két 30 alatti játékos gondoskodik, Ahmed Hesham és Stefan Dodić személyében. Utóbbi ráadásul csak télen érkezett, és lassan épült be a csapatba.

A Veszprém a sok füttyszó után, ami a Veszprém Arénában zúdult rájuk (legfőképp a mélypontnak minősülő Aalborg elleni meccs után), kevés bizalmat kapott a Final4 részvételi esélyt illetően a szurkolóktól. Tavaly azonban hiába a csoportelsőség, 12 győzelemmel, hiába az idegenbeli döntetlen Magdeburgban, a visszavágón egy utolsó másodperces Gísli Kristjánsson gól semmissé tette a jó szezonkezdést. Minden veszprémi szurkoló elfogadott volna egy gyengébb csoportkört követően egy BL-győzelmet, ahogy Bennet Wiegert csapata is megcsinálta.

A Paris Saint-Germain elleni nyolcaddöntőben a csapat védekezése minden eddiginél jobban nézett ki, ám ehhez a francia csapat sebessége is hozzájárult, amely jobban feküdt a nehézkesebben mozgó veszprémi védőknek. A Füchse Berlin meccs előtt így még sokan kételkedtek, felveheti-e a versenyt az Építők két mérkőzésen.

Az negyeddöntő első mérkőzése ijesztően indult Xavi Pascual együttese számára, a hatalmas tempóban kezdő Füchse 20–17-es vezetéssel zárta a félidőt. A második játékrészben sem hagyott alább a lendületük, 26–21-re is vezettek, azonban a hajrát az idén látottaktól ellentétben a Veszprém bírta jobban, 35–34-es győzelemmel utazhattak Berlinbe az Építők.

A második mérkőzésen nagyjából ugyanezt a lemezt játszották le újra a csapatok. A Füchse 17–11-re is vezetett, majd egy 6 gólos veszprémi sorozat következett, onnan pedig a berliniek 2 gólosnál nagyobb előnyt nem tudtak kiépíteni. Gondolhattuk, hogy ezek a jelek talán afelé mutatnak, hogy ezúttal az Építők mellé áll a szerencse. Aztán Hugo Descat büntetőjét kivédte Dejan Milosavljev, aki 2019-ben a Szeged után a Veszprém álmait is szerte foszlatta a Vardar Szkopje kapusaként.

A mérkőzés végül 31–30-as végeredménnyel zárult, vagyis összesítésben döntetlennel. Jöhettek a büntetőpárbajok, amelyeknél a Veszprém hosszú évek óta hadilábon áll a szerencsével.

Descat kezdhette meg a heteseket, amely általában jót jelent, mert nyomást helyezhet az ellenfélre, ha sikeresen végrehajtja. A veszprémi balszélső a hibáját követően szerette volna a lövést pontosan a léc alá helyezni, de minimálisan tévedett, így megint jöhetett az imádkozás. Aztán a sérülésből visszatérő, érezhetően formán kívül lévő Nedim Remili is hibázott. A berlinieknek így még egy hiba is belefért a Final4-hoz, amelyet zsinórban negyedik alkalommal is magyar csapat nélkül, és harmadik éve magyar játékos nélkül rendeznek meg.

Hogy mi vár a Veszprémre, és milyen játékosok kellenek a Bajnokok Ligája győzelemhez, örök dilemmája a rajongóknak. Ami biztos: idős játékosokkal hosszú távon nem lehet megalapozni a klub jövőjét, viszont az a fajta őrült nyomás, hogy meg kell nyerni a BL-t, szintén nem teszi lehetővé egy csapat tudatos felépítését.

Kapcsolódó tartalmak