Ikonikus tízes tíz pontban – Pelére emlékezünk

A történelemben csekély az olyan személyek száma, akinek nevét mindenki ismeri kortól, nemtől és érdeklődési körtől függetlenül. A „Fekete Gyöngyszem”, azaz Pelé kétségkívül ezen legendák táborát erősíti. Születésének nyolcvanhatodik évfordulóján idézzük fel tíz pontban ennek a páratlan életútnak az ismertebb és kevésbé ismert állomásait.

  • Edson Arantes do Nascimento 1940. október 23-án látta meg a napvilágot, a brazíliai Três Corações városában. Már egészen kiskorában barátságot kötött a labdával (rongyokkal kitömött zoknival) az utcákon. Édesapja (Dondinho) kiváló labdarúgó volt, akinek egy sérülés miatt ugyan korán abba kellett hagynia a játékot, de sok mindent megtanított fiának a sportágról, aki ezeknek köszönhetően tizenkét éves korától a helyi Bauru AC-ben kezdett el futballozni.
  • Apja gyakran elvitte magával a kis Edsont a Vasco de São Lourenço csapatának edzéseire. Ha a kapu üresen állt, ő mindig odaszaladt védeni. Példaképe az egyesület hálóőre „Bilé” volt. Ha sikerült hárítania egy lövést „Szép védés Bilé!” mondattal dicsérte meg magát. Még fejletlen, kisgyermeki kiejtéssel az elismerés „Pelé”-nek, hangzott, így ragadt rá későbbiekben ez a név.
  • Fiatalon háromszor is szerencsével menekült meg a halál karmai elől. Egy utazás során túlságosan kihajolt a vasúti kocsi ablakán és Dondinhonak kellett visszahúznia onnan. Másodszor majdnem vízbefulladt, de kimentették őt. Harmadik alkalommal pedig az anyai szigor óvta meg, mivel nem engedte el hazulról. Pár órára rá jött a hír, hogy az üreges, földes búvóhelye – ahova ki akart menni – az esőzés miatt összeomlott és benne egy fiú életét vesztette. Pelé ezeket az eseteket az isteni gondviselésnek vélte, erős hite egész életében végig kísérte.
  • Ő az egyetlen olyan játékos a futball történetében, aki háromszoros világbajnoknak mondhatja magát. Az 1958-as VB-n az első kettő, az 1962-es játékokon az utolsó négy mérkőzést kellett kihagynia sérülés miatt. Az előbbi eseményen a gólokkal sem maradt adós, hat találatot jegyzett. Az 1966-os angliai versengés kudarca után lemondta a válogatottságot. Négy évvel később viszont megváltoztatta a döntését, mert mindig is zavarta, hogy a sérülések miatt nem volt teljes tornája. 1970-ben már minden találkozón játszott, ezzel egy újabb álmát váltotta valóra. A nemzeti csapattól 1971-ben vett búcsút.
  • Háromszoros világbajnokként önszántából újra beült az iskolapadba, mivel addig csak általános iskolai végzettséggel rendelkezett. Vágya volt, hogy elvégezze a testnevelés szakot a főiskolán, de előtte még sikeres érettségi vizsgát kellett tennie. Szorgalmával évek alatt teljesítette a célt. Sohasem voltak edzői ambíciói, csak példát szeretett volna mutatni a fiataloknak, és ezzel felhívni a figyelmüket a tanulás fontosságára.
  • A Santos FC-ben 1956-1974 között összesen 1116 mérkőzésen 1091 gólt szerzett. Az ezredik találatát 1969-ben, büntetőből szerezte, a Vasco de Gama brigádja ellen. E történelmi pillanat után húsz percig állt a játék. Még az ellenfél szurkolói is egy igen nemes gesztussal kedveskedtek neki: saját klubjuk mezét ajándékozták oda, melynek hátán az ezres szám állt. 1974-ben úgy döntött végleg szögre akasztja a csukáját.
  • 1975-ben viszont – nem kis fejtörést okozva magának – elfogadta a New York Cosmos csapatának ajánlatát. Aggódott a reakciók miatt, hiszen tudta, hogy sokan haragudnak rá, hogy az 1974-es kudarccal végződött VB-re nem tért vissza. Végül az győzte meg, hogy fő feladata a labdarúgás térhódításának előmozdítása volt az Egyesült Államokban. A sors ezt a próbálkozását is sikerrel koronázta. Játékos pályafutását végül 1977-ben fejezte be, elképesztő statisztikával: 1367 összecsapáson összesen 1283 alkalommal remegtette meg a hálót.
  • Aktív karrierje után szerepelt néhány hollywoodi produkcióban is. Ezek közül a legismertebb az 1981-ben bemutatott Menekülés a győzelembe című film volt Michael Caine és Sylvester Stallone főszereplésével. Ő egy trinidadi tizedest játszott és a labdarúgó-jelentek szakmai tanácsadójaként munkálkodott. Az alkotás jelentős részét Budapesten forgatták az MTK stadionban. A későbbi magyar szövetségi kapitánynak, Egervári Sándornak jutott az a szerep, hogy durván szabálytalankodjon vele szemben.
  • Megannyi tisztséget töltött be élete során. Csak a felszínt cirógatva, 1995-1998 között ő volt Brazília sportminisztere. Az UNICEF és az UNESCO berkein belül a gyermekek alapvető egészségügyi és oktatási jogainak biztosításáért tevékeny Hazáját a 2014-es világbajnokság és a 2016-os riói nyári olimpiai játékok során nagykövetként képviselte, utóbbinál ő gyújtotta volna meg a lángot is, de ezt végül egészségügyi okokból nem tehette meg.
  • Számos elismerést tudhatott magáénak. A teljesség igénye nélkül tiszteletbeli brit lovagi keresztet és aranylabdát is kapott. Előbbit a sport- és jótékonysági tevékenységeivel, utóbbit pályafutásával érdemelte ki. 2014-ben Santos városában megnyitották a Pelé Múzeumot, amely a mai napig megtekinthető az érdeklődők számára. 2022. december 29-én bekövetkezett halála után pedig a portugál Michaelis szótárba a „Pelé” szó is bekerült, amely páratlan és rendkívüli személyiséget jelent.

Sikerei:

  • Válogatottság: 92/77
  • Háromszoros világbajnok (1958,1962,1970)
  • Hatszoros brazil bajnok (1961, 1962, 1963, 1964, 1965, 1968)
  • Kétszeres Libertadores-kupa győztes (1962, 1963)
  • Kétszeres Interkontinentális kupagyőztes (1962, 1963)
  • Interkontinentális bajnokok szuperkupája győztes (1968)
  • Tízszeres Paulista bajnok (1958, 1960, 1961, 1962, 1964, 1965, 1967, 1968, 1969, 1973)

Kapcsolódó tartalmak