Kép forrása: asroma.com
Rómában az óriási igazolások és a teátrális ígéretek korszaka után végre a taktika vette át az uralmat. Gian Piero Gasperini érkezésével az AS Roma levetkőzte korábbi kaotikus identitását. a csillogás helyét a fegyelem, a fizikai meló és egy végletekig kidolgozott, automata rendszerműködés foglalta el.
Elemzésemben azt járom körül, hogyan alakul át a fővárosi gárda a Serie A egyik legfegyelmezettebb és legkellemetlenebb együttesévé.
Rómában az illúziók mindig hamarabb születnek meg, mint a szerkezet. Az elmúlt években a csapat környékén megszokhattuk az óriási neveket, a teátrális nyilatkozatokat és a hatalmas eufóriát, amelyeket aztán menetrendszerűen követett a taktikai kaotikusság és a kiábrándulás.
De mi változott?
Kezdem rögtön az elején. Az edző. GIAN PIERO GASPERINI és a kompakt foci.
Gasperini, vagy ahogy odahaza szólítják Gasp egy rutinos régimódi edző. Nála a legfontosabb a taktika megértése és elsajátítása, illetve a kemény munka. Utána jönnek csak a személyes dolgok és a nevek. És ez már a tavalyi szezonban is látszódott, harmadikak lettek a bajnokságban és 2018 után ismét dobogós helyezést értek el a római farkasok.
Gasperini érkezésével viszont valami egészen szokatlan dolog történt az AS Roma háza táján. A csillogást felváltotta a fegyelem, a névjegykártyákat a fizikai meló, az egyéni villanásokra építő futballt pedig egy végletekig kidolgozott, automata rendszerműködés.
Az olasz mester kinevezésekor sokan óva intették a vezetőséget. Az olasz „maestro” bergamói csodája elvitathatatlan, de az Atalantánál kiépített mikrokörnyezet és a római futballközeg közötti szakadék elsőre áthidalhatatlannak tűnt. (magyarul sokkal nagyobb az elvárás a fővárosi csapatnál, mint az Atalanta gárdájánál.) A Roma szurkolói és a helyi sajtó hagyományosan megköveteli a sztárokat és az azonnali villogást. Gasp viszont nem az a szakember, aki igazodik az öltözői klikkekhez vagy a szurkolói elvárásokhoz. Ő egy rendszert hoz magával, amelyben a játékos nem több és nem kevesebb, mint egy jól fogható fogaskerék. (Igen drasztikus megfogalmazás ezek az ő szavai)
A nyári átigazolási időszak és az ezt követő szerkezeti átalakulás pontosan ezt a filozófiát tükrözte. A Roma nem dobált ki tízmilliókat szupersztárokra, nem kergetett elvágyódó világbajnokokat. Ehelyett olyan futballisták érkeztek és kaptak főszerepet, akikről elsőre senki sem gondolná, hogy a Bajnokok Ligája-helyekért vívott harc hősei lehetnek. De Gasperini alatt a nevek másodlagosak. Az ő olvasatában a taktikailag fegyelmezett, átlagfeletti fizikummal rendelkező és a végletekig leterhelhető játékos mindig többet ér, mint egy kényelmes zseni. Így ehhez megfelelő játékosok érkeztek a klubhoz.
Nahuel Molina (Atlético Madrid, 13 millió euró), Marten de Roon (Atalanta, ingyen), Leonardo Balerdi (Marseille,kölcsön), Daniele Ghilardi (Hellas Verona, 8 millió euró), Konstantinos Koulierakis (Wolfsburg, 16.50 millió euró), Rodrigo Mora (Porto 25 millió euró), Donyell Malen (Aston Vila 25 millió euró), Santiago Castro (Bologna, 36 millió euró)
(forrás: www.transfermarkt.com)
Taktikailag a változás is drasztikus. A Roma visszatért egy nagyon intenzív, emberfogásra épülő, agresszív letámadáshoz, amit Gasp már Atalantában mesterfokon járatott csúcsra. A 3-4-2-1-es vagy 3-4-1-2-es felállás nem csak egy számsor a papíron. A pályán folyamatos dinamikus mozgást jelent. A szélső szárnyvédők nem csupán biztosítják a vonalakat, hanem az ellenfél tizenhatosán belül fejezik be az akciókat. A középhátvédek bátrak, felvállalják az egy az egy elleni párharcokat magasan a felezővonalnál, a középpályás tengely pedig olyan labdaszerzési mutatókat produkál, ami korábban kevésszer fordult elő Rómában. Talán még a De Rossi érában.
A csapat nem a labdabirtoklási százalékok dominálásából él, hanem az átmenetekből. Amint a Roma labdát szerez azonnali mélységi passzok, harmadik emberes beindulások és az ellenfél szerkezetének felbontása következik. Nem látunk felesleges oldalpasszokat, sem öncélú cselezgetéseket. Tudom, sokaknak ez unalmas és élményfosztó lehet, DE rendezettség nem azt jelenti, hogy a csapat unalmas lenne… sőt, a futásmennyiség és a vertikális játék miatt az idei Roma mérkőzései elképesztő tempót hoznak.
A legnagyobb különbség mégis a csapat identitásában keresendő. Az elmúlt évek ingadozó, néha lélek nélküli teljesítményei után most egy olyan gárdát látni a Serie A-ban, amely pontosan tudja, mit akar a pályán. Minden egyes játékos tisztában van a feladatával az 1. és a 90. perc között is. Nincsenek ki nem kényszerített taktikai fegyelmezetlenségek, nincs széteső védekezés egy bekapott gól után.
Gian Piero Gasperini nem ígért bajnoki címet és nem kért sztárigazolásokat. Csak munkát kért és teljes kontrollt a szakmai döntések felett. Az eredmény pedig egy olyan átformált AS Roma, amely lehet, hogy papíron nem tartalmaz csillogó szupersztárokat, de taktikai érettségben, fegyelemben és szervezettségben lassan az olasz bajnokság idei szezonjában az egyik legkellemetlenebb és legstabilabb együttesévé válik, de lehet már az is. Ha ez a szerkezeti stabilitás megmarad, a fővárosban végre nem a nevek, hanem a rendszer hozhatja meg a régóta várva várt áttörést és egy esetleges bajnoki címet is, ami legutóbb a 2000/2001-es szezonban sikerült a farkasoknak.
Igaz még bármi megtörténhet, de kevés esélyt látok arra, hogy az AS Roma magába zuhanna, és Gasperini taktikája összeomlana.
Hajrá olasz foci. Forza calcio.
