Képek: ERC.com
A Rally Európa-bajnokság (ERC) versenyei nem csak a nagy létszámú induló miatt izgalmasak, hanem mert sok győzelemre esélyes versenyző van. Legyen szó a tempós svéd murvás pályákról, Spanyolország vulkáni aszfaltos és tiszta szakaszairól, vagy a törött burkolatú erdei utakról a cseh erdőkben, a helyi hősök minden helyszínen a kontinens legjobbjaival csapnak össze.
2023-ban és 2024-ben jött valaki Európán kívülről, aki rettegésben tartotta az öreg kontinens versenyzőit. Ez talán túlzás, de az bizonyos, hogy Hayden Paddonnak egyértelműen kicsi volt ez a mezőny. A hazai versenyzőket kevés helyen tudta megverni, de mindenhol harcban volt velük, és vagy a dobogón, vagy annak közelében végzett. Főleg ’23-ban.
2024-ben már kezdett kialakulni az a második generáció, és kiemelkedni az a néhány rutinos versenyző, akik harcba szállhatnak a bajnoki címért. Abban az évben a fiatal francia, Mathieu Francheschi próbálta megszorongatni Paddont, de egy második kiesés miatt nem volt esélye nyerni.
Az év végén az új-zélandi bejelentette, hogy inkább hazatér, és otthon versenyez majd. (Aztán idén a világbajnokság néhány futamára mégis visszatért Európába a Hyundai-jal, de ez egy másik történet.) Az Európa-bajnokság indulói és rajongói pedig már dörzsölték is a kezüket, hogy micsoda bajnoki harc lesz itt majd. Megirigyli a világbajnokság is.
Kikre számítottunk? Francheschi gyors, és a pletykák szerint a kilencszeres világbajnok, Sébastien Ogier vette a szárnyai alá. Miko Marczyk, a lengyelek egyre gyorsabb, de mindig megbízható tehetsége, aki Kubica miatt váltott gokartról rallyra. Andrea Mabellini, az olasz, akit bár sokszor leírtunk, mondván, nem lesz belőle semmi, ’24 végére mégis megérkezett a dobogóra. Mads Östberg, aki nem csak magyar bajnok, hanem egyszeres WRC futamgyőztes is. Jon Armstrong, az M-Sport ír pártfogoltja, aki egy defekt után is vissza tudott kapaszkodni a dobogóra. Színes felhozatal, akiknek a csatározásait nagyon szívesen néztük volna, de végül miért is nem tudtuk?
Francheschi próbálkozott a WRC2-ben, ahol egy versenyen indult, majd ki is esett. Ez és a korlátozott anyagi háttér nem tette lehetővé, hogy az Európa-bajnokságon is induljon, majd idén év elején bejelentette, hogy emiatt, illetve mert édesapa lett, mindössze 26 évesen visszavonul a versenyzéstől.
Östberg tavaly próbálkozott, de a folyamatos navigátorcserék miatt nem igazán tudott jó eredményt elérni. Korábbi navigátora, Patrik Barth egészségügyi okok miatt visszavonult az aktív versenyzéstől, így új navigátor után kellett néznie, de senkivel nem tudott hosszútávon megállapodni és sokszor csak a verseny előtt nem sokkal dőlt el, hogy ki is ül a jobb egyben. Idén nem is indult egy versenyen sem.
De 2025-ben így is egy háromesélyes bajnokságot láthattunk, még a szezonzáró horvát versenyen is bármelyikőjük bajnok lehetett volna. Végül Marczyk higgadt megbízhatósága bajnoki címet hozott neki. Bár egy futamot sem tudott nyerni a szezonban, a hetediktől nem volt rosszabb helyezése. Így hiába volt az év végén Mabellini és Armstrong is gyorsabb nála a korábbi kieséseik miatt nem tudtak annyival több pontot szerezni, hogy megverjék a lengyelt összetettben.
Idénre megváltozott a kép, és bár Armstrong története előremutatóbb mint a többieké, ő is kikerült az Európa-bajnoki címért vívott csatából. Az ír versenyző idén a világbajnokság csúcskategóriájában indul az M-Sport Ford színeiben, és bár defektek és technikai problémák többször hátráltatták, úgy tűnik van jövője a „nagyok” között.
Akkor maradt Marczyk a regnáló bajnok, és Mabellini aki szeretne visszavágni. Jelenleg, két verseny után egyikük sem tűnik komoly bajnokesélyesnek. Egyikük Spanyolországban, másikuk Svédországban nullázott. Ami talán nem tűnik soknak, ráadásul a bajnokság szabályai szerint a szezonban elért legrosszabb eredményt év végén törlik is, a tabellára nézve mégis aggodalom fog el. Jelenleg két olyan versenyző áll az élen, akik tipikusan a helyi hősök. Elindulnak a hazai versenyükön (skandináv versenyzők esetében tekintsük annak a Skandináv Rallyt Svédországban), ott nyernek, és utána csak a nemzeti bajnokságban állnak rajthoz. Nem csak a nullázás aggasztó, hanem az is, hogy a másik versenyen se mutatták meg az teljesítményt, amit vártunk volna tőlük. Persze ez még változhat az év során.
De ha ők nem, akkor ki nyerheti az Európa-bajnoki címet? Az a baj, hogy nincs más olyan versenyző, akin látnánk azt a fajta magabiztosságot, és tempót ami ehhez kell. Eddig két verseny alatt 70 pontot lehetett volna szerezni, és Suárez és Heikkilä 30-30 ponttal állnak a bajnokság élén. Vagyis nem volt senki, aki egy győzelemnyi pontnál többet tudott volna szerezni két verseny alatt. Ha most a hatodik helyen álló Basso indul még a hazai versenyén, és ott nyerni fog (amire elég nagy az esély) akkor ő nyeri a bajnokságot? Hol van az a mezőny akik minden versenyen ott vannak, és tudnak harcolni a helyi erőkkel, akik Európát képviselik a rally világában? Tekintsünk el attól, hogy a WRC mezőny Katsutát nem számítva teljesen európai, a rally világának szüksége van egy erős Európa-bajnoki mezőnyre. Ha nincs meg ez a mezőny, akkor mi értelme van Európa-bajnokságot rendezni? Akkor nem lesz más, mint néhány neves európai rally, melyeket ugyan kiemelten fontosnak tartanak a nemzeti bajnokságban, de semmi közük nincs egymáshoz.
A tabellát nézegetve feltűnik három skandináv fiatal: Suninnen, Carlberg, és Reiersen. Talán ők lehetnek azok, akik között majd eldől a bajnoki cím, de milyen esélyeik vannak a nagyrészt aszfaltos Európa-bajnokságban az északi erdők murváján edződött fiataloknak? A versenyzők szempontjából ez egy nagyon jó fejlődési lehetőség, hiszen murván tudnak menni és ha aszfalton is felveszik a versenyt a helyiekkel, akkor joggal reménykedhetnek abban, hogy egy világbajnoki csapat vagy gyártó kiveti rájuk a hálóját. De amíg ők ebbe belejönnek, addig mi mit fogunk nézni? Mitől lesz ez ERC, ERC?
