Életük formájában a padon. Unai Simón érinthetetlenségének rejtélye, azaz a spanyol kapuskérdés, amely felborzolja a szurkolók kedélyeit.

A labdarúgás egyik örök igazsága, hogy a kapusposzt egy teljesen külön állam az államban. Míg a mezőnyjátékosoknál a pillanatnyi forma, egy-egy jobb bajnoki hétvége azonnali meghívót vagy kezdőcsapat beli tagságot érhet, a kapuban a hierarchia szent és sérthetetlen. Spanyolország jelenleg pontosan ennek a dogmának a fogságában él. Miközben a keretben elképesztő kapus túltermelés van, a gólvonalról kirobbanthatatlan az az Unai Simón, akinek a klubidénye finoman szólva sem volt zökkenőmentes.

Nagy vita keletkezett amikor a spanyol válogatott edzője, Luis De la Fuente keretet hirdetett a VB-re  és megemlítette, hogy a válogatott első számú hálóőre továbbra is a baszk kapus, Unai Simón lesz a 2026-os világbajnokságon.

Unai Simón idén csak a 12.helyet tudta megszerezni nevelőegyesületével az Athletic Bilbaoval, ami közel sem jó „útlevél” a válogatottba. Pláne úgy, ha a posztra várakozó riválisok közt egy Premier League győztes és egy LaLiga győztes kapus is van, akiket jelenleg a TOP 5 kapus között tartanak számon a hivatalos statisztikai oldalak.

Pár adat, hogy lássuk mi is a tényállás:

Unai Simón (Athletic Bilbao) az idei szezonban (minden sorozatot figyelembe véve): 46 mérkőzés, 73 kapott gól, 8 kapott gól nélküli mérkőzés.

Joan García (Barcelona) az idei szezonban (minden sorozatot figyelembe véve): 45 mérkőzés, 42 kapott gól, 18 kapott gól nélküli mérkőzés.

David Raya (Arsenal) az idei szezonban (minden sorozatot figyelembe véve): 51 mérkőzés, 31 kapott gól, 28 kapott gól nélküli mérkőzés.

Transfermarkt. (2025/26-os szezon adatai)

Lehet azt mondani, hogy „Oké de Simón a Bilbaóban játszik, gyengébb csapat” stb.. ez igaz, viszont aki látott pár Athletic Bilbao meccset, az pontosan tudja, Simón az Athletic Bilbaónál idén sokkal bizonytalanabb volt, mint az elmúlt években bármikor. Potyák, rossz ütemű kijövetelek és a feszültség jellemezték a játékát. Normális esetben egy ilyen kontraszt azonnali őrségváltást követelne.

De vajon felülírhatja a szövetségi kapitány, Luis de la Fuente vakbizalma a puszta tényeket és a statisztikákat? A válogatott futball nem menedzser játék, ahol a legmagasabb pontszámú játékos automatikusan kezdő. Luis de la Fuente egy olyan közösséget épített, amely a lojalitásra épül.

A futballt gólra és győzelemre játsszák, és amíg a spanyol válogatott hozza az eredményeket, addig De la Fuentét nehéz számonkérni. Simón minden klubszintű megingása ellenére a válogatottban hajlamos egy másik arcát mutatni. Amikor felhúzza a „La Roja” mezt, a hibái ellenére is képes kulcspillanatokban megmenteni a csapatot, elég csak a korábbi tizenegyespárbajokra vagy a Nemzetek Ligája-menetelésre gondolni.

A spanyol válogatott domináns, labdabirtoklásra épülő stílusa ráadásul megköveteli, hogy a kapus együtt éljen a játékkal és lábbal is extra legyen. Simón ebben, ha nem is hibátlan, de megbízható láncszem. Raya vagy García beépítése a kapuba egy világverseny előtt vagy közben olyan kockázat, amit egyetlen pragmatikus edző sem szívesen vállal be.

De ahhoz, hogy a hatvanszoros spanyol válogatott kapus végleg kikerüljön nemzeti tizenegyből vagy egy sorsdöntő hiba kell, vagy pedig egy olyan hatalmas formahanyatlás a válogatottbeli teljesítményét illetően is, mint amilyen klubszinten már elkezdődött.

Összegzés: Igazságos? Nem. Logikus? Igen.

Igazságtalan a helyzet David Rayával és Joan Garcíával szemben, hiszen a futball meritokráciájában – ahol a teljesítmény dönt – most nekik kellene a kapuban állniuk.

Azonban a válogatott futball más törvények szerint működik. Luis de la Fuente nem a legjobb 11 egyént küldi pályára, hanem a legjobb csapatot. És ebben a csapatban Unai Simónnak olyan hitele és bizalmi tőkéje van, amit egy gyengébb szezon sem tudott még teljesen felemészteni. A trónkövetelőknek tehát várniuk kell a sorukra, de Simón nem hibázhat sokat, mert a háta mögött zsenik toporognak.

Unai Simónnak egyelőre sok dolga még nem akadt ezen a világbajnokságon.  A Zöld-foki Köztársaság elleni 0-0, a Szaúd-Arábia ellen 4-0-ra és az Urugguay ellen 1-0-ra megnyert mérkőzésen összesen 4 védése volt, úgyhogy egyelőre se dicséret, se kritika nem érheti őt.

Fotó: AI

Foto: AI

Kapcsolódó tartalmak