Kép forrása: Nat Callaghan – Unsplash
Van-e edzőkérdés Manchester vörös felén?
Mióta Michael Carricket január 13-án kinevezték a Manchester United ideiglenes menedzserének, a csapat 16 mérkőzéséből 11-et megnyert, 3 döntetlent játszott, és mindössze kétszer kapott ki. Ebben a periódusban legyőzték a „big six” összes csapatát, és bebiztosították a bajnokságban a bronzérmet – ezzel együtt pedig a jövő évi Bajnokok Ligája-indulást is. A „vörös ördögök” valósággal szárnyalnak. Vagy mégsem? Nézzünk az eredmények mögé, és kiderül, fenntartható-e ez a forma!
Amikor az angol menedzser átvette a stafétát Ruben Amorimtól, egyből változtatásokat eszközölt a csapat taktikáján. Elhagyta a klubvezetés által is kritizált háromvédős formációt, és egy sokkal kevésbé vertikálisan játszó csapatot rakott össze. A United megfontolt pozíciós játékba kezdett, minden játékos abba a pozícióba került, ahol a legjobb teljesítményt tudta nyújtani, ez pedig gyorsan megmutatkozott az eredmények javulásában is. A „vörös ördögök” egymás után megverték a Manchester Cityt és az Arsenalt. Labda nélkül a csapat középső/mély blokkban kezdett el védekezni, míg labdával a pálya közepén, rövid passzos kombinációkkal bontotta le az ellenfeleket. Olyan játékosok virágoztak ki újra, mint Casemiro, Mainoo vagy akár Maguire, akikről Amorim ténykedése alatt mindenki azt hitte, hogy már nincs keresnivalójuk a Manchester Unitednél.
A kezdeti lehengerlő teljesítmények után azonban, az ellenfelek elkezdték kiismerni a United játékát: védekezésben lezárták a pálya közepét, ezzel a vonalak mellé szorítva a „vörös ördögöket”, akik így képtelenek feltörni a mélyen ülő védelmeket. Emiatt a Manchester United játéka kiszámíthatóvá vált, és a csapat nehezen szerez gólt az ilyen mérkőzéseken. Amin szintén van mit csiszolni, az a labda nélküli játék. 16 mérkőzés után kijelenthető, hogy a mai futballtrenddel ellentétben Carrick elsősorban nem egy magasan letámadó csapatban gondolkodik. A Manchester United a hatodik legmélyebben védekező együttes a szezonban (ebbe beletartoznak az Amorimmal lejátszott meccsek is). Viszont amikor megpróbálták letámadni az ellenfelet, az sem sült el jól: olyan csapatok, mint a Fulham vagy a Crystal Palace, játszi könnyedséggel passzolták ki a manchesteriek presszingjét.
Hozzá kell tenni, hogy az imént említett két fő probléma a játékoskeret hiányosságaiból is fakad. A United nem tud hatékonyan támadni a széleken, mert a bal oldalon nincs olyan támadójuk, aki egy az egy elleni párharcokat tudna nyerni, a jobb oldalon pedig Amad és Mbeumo formája is visszaesett az elmúlt hetekben. A letámadáshoz pedig hiányzik az a középpálya, amely képes lenne nagy területeket levédekezni: Casemironak az életkora, Mainoo-nak pedig az adottságai miatt áll jobban a mélyebb védekezés.
Az elmúlt napokban attól volt hangos a sajtó, hogy a színfalak mögött Carrickkel megállapodtak a szerződéshosszabbításról, és állandó menedzserként számolnak vele. Ha ez valóban megtörténik, az eset nagyban hasonlít majd Ole Gunnar Solskjaer 2019-es kinevezésére. A klub egykori játékosa, aki remekül ismeri az egyesület kultúráját, és kétségtelenül jól bánik a játékosokkal – igazi „man-manager”, így nem is olyan meglepő a csapat felülteljesítése a vezetésével. Carrick irányítása alatt a csapat meccsenkénti xG‑differenciája* csak a kilencedik legjobb (0,15), ami jóval alulmarad a legmagasabb szintet képviselő Arsenal és City 0,80 körüli számaitól.
A statisztikák forrása a MARKSTATS és a teamslab.streamlit
*xG‑differencia / meccs: szerzett és kapott xG különbsége meccsenkénti átlagban
A jelenlegi edzői piacon nincs olyan elérhető szakember, aki egyértelműen jobb teljesítményre lenne képes a csapattal, mint Carrick. Hallhattunk pletykákat Julian Nagelsmannról és Luis Enriquéről, mint ideális jelöltekről, de ők jelenleg alkalmazásban állnak a német válogatottnál, valamint a PSG-nél. A legbiztonságosabb választás így Carrick, aki mindenképpen megérdemel egy átigazolási időszakot, hogy a saját képére formálhassa a csapatot.
