Borítókép forrása: mlsz.hu
A szokatlanul hosszú válogatott szünet alatt szokatlanul sok időnk van összegezni a klubfutball idei szezonbeli történéseit. Jó és rossz teljesítmények, melyekre számítottunk vagy éppen meglepődtünk azokon. Kétrészes cikkben vesszük végig, hogy az NBI melyik csapatától mit láttunk a bajnokságban július vége óta. Kezdjük az alsóházzal.
Kispest-Honvéd
A feljutóknak sosincs könnyű dolga. A 2015-16-os szezon (tehát a tizenkét csapatos rendszer bevezetése) óta mindössze két olyan idény volt, amikor egyik újonc sem esett ki. Bár a Kispest halasztás miatt még csak hét mérkőzésnél jár, nyolc forduló után úgy tűnik, hogy az NBII tavalyi ezüstérmese lehet az a csapat, amely folytatja a tendenciát. A Honvéd eddig mindössze egy találkozót nyert meg, három-három döntetlen és vereség mellett. A piros-feketék játéka pedig egyáltalán nem lenne reménytelen: a Kispest egyedül a Puskás Akadémia és a Vasas ellen játszott alárendelt szerepet, a többi alkalommal a kiegyenlített mérkőzés jelentett inkább kevesebb, mint több pontot a XIX. kerületiek számára, sőt. Az első három fordulóban elért döntetlenek mindegyikén a Honvéd neve mellett szerepelt a helyzetek minősége alapján több várható gól (xG). Ez alapvetően védelmi hibák következménye, tehát a kispestiek inkább hátul teljesítenek alul, mintsem elől. Bár az utolsó hely sosem mutat jól, huszonhat mérkőzés vár még Maurizio Jacobacci csapatára, így az idő és az alkalom adott a hibák kijavítására.
Kép forrása: mlsz.hu
Zalaegerszeg
Nem mondhatnánk, hogy ismeretlen lenne az a jelenség, amelyen a ZTE keresztül menni látszik. A tavalyi kiírás ötödik helyezettje, a Magyar Kupa regnáló ezüstérmese kínálkozó “áruház” a magasabb szintet képviselő és/vagy komolyabb anyagi lehetőségekkel rendelkező csapatok számára, ahol kedvükre válogathatnak a jó minőségű “termékek” közül. A lerablás talán legfontosabb momentuma Nuno Campos vezetőedző távozása volt, a portugál szakembert a Dinamo Bucuresti vásárolta ki szerződéséből. Emellett számos kulcsember szintén elhagyta a csapatot, magyarok (Várkonyi Bence, Skribek Alen, Szendrei Norbert) és légiósok (Joao Victor, Akpe Victory, Daniel Lima) egyaránt. Bár minden jel arra utal, hogy az argentin vezetés megtartaná azt az identitást, amely Campos kezei alatt kezdte kiforrni magát, valahogy nem működik a 4-4-2-es rendszer, illetve a többségében latin-amerikai igazolások teljesítménye sem nő fel az elődökéhez. A Camposhoz hasonlóan portugál Filipe Celikkaya irányítása alatt nyolc mérkőzésen hat pontot szerző ZTE egyelőre árnyéka tavalyi önmagának, és nem látszik a kiút.
Kép forrása: ztefc.hu
Nyíregyháza
A Szpari a tavalyi téli szünet idején a tabella tizenegyedik helyét foglalta el. Ezt követően a csapat az egész mezőnyben a harmadik legjobb tavaszt produkálta, így végül a bennmaradás sem volt kérdéses. A nyírségiek azonban egyelőre nem tudják ott folytatni, ahol májusban abbahagyták. A nyolc mérkőzésen szerzett nyolc pont a tizedik helyre elég, mellyel jelen állás szerint éppen nem kényszerülne osztályozóra a csapat. Hogy mi változott, sokkal nehezebben megválaszolható kérdés, mint a ZTE esetében. A továbbra is Bódog Tamás által irányított csapat sokkal kisebb játékosmozgásnak volt kitéve a nyáron, mint a zalaiak. Bár távoztak néhányan, például a tizenöt mérkőzésen nyolc gólt szerző Muhamed Tijani, vagy a tavasszal többnyire kilencven perceket kapó Meldin Dreskovic, a kezdőcsapat rendre nyolc-kilenc helyen megegyezik a fél éve látottal. Bár a Szpari is a pechesebb csapatok közé tartozik idén, ugyanis nem egy pont ment már el az érthetetlenül gyenge helyzetkihasználáson, mégsem lehet minden botlást erre fogni.
Kép forrása: mlsz.hu
Debrecen
A DVSC a negyedik helyen zárta a tavalyi szezont, azonban idén a szurkolói kénytelenek egyelőre a hátulról negyedik pozícióval beérni. Az elmúlt egy évben gyakran elhangzott szakértők részéről, hogy a Loki sikereiben jelentős szerepet játszik a felülteljesítés, azaz a csapat nagyságrendileg több pontot szerez, mint amennyit a játéka alapján “kéne”. Vélhetően ennek a mutatónak a normalizálódását (is) látjuk azon keresztül, hogy a hajdúságiak kevésbé szállítják az eredményeket, mint tavaly. Bár Sergio Navarro vezetőedző távozott, csak úgy, mint Szűcs Tamás vagy Bárány Donát, érkezők is voltak szép számmal (például a Barcelona akadémiáján nevelkedett Sergi Samper vagy az NBI-ben már bizonyított Dénes Vilmos), így a játékoskeretre nehéz lenne azt mondani, hogy gyengült volna. Hosszabb kispad ide vagy oda, valami egyelőre nem működik Debrecenben, és kérdéses, hogy a kilencedik helyre részben vagy egészben magyarázat-e a felülteljesítés hiánya. Gert Remmel csapata az imént leírtakból kifolyólag nincs egyszerű helyzetben, azonban a labdarúgás néha kegyetlen, és ezt a Loki tavaly óta mintegy húsz százalékkal visszaeső nézőszáma is jól mutatja.
Kép forrása: mlsz.hu
Kisvárda
A Kisvárda az a csapat az idei szezonban, amely bárkit képes megverni, ugyanakkor bárkitől képes kikapni is. A nyolc mérkőzésen szerzett kilenc pont inkább negatív irányba tolja el az összképet, pedig a mutatott játék alapján többre lennének hivatottak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek. A statisztikák főleg az utolsó néhány fordulóban néztek ki jól, ha pedig számításba vesszük a Kisvárda tavaszi formáját is (tizenöt forduló alatt tizenöt pont), nehéz lenne nem észrevenni egyfajta fejlődést. Mindez persze nem a véletlen műve: az előző szezon végén jelentették be, hogy az addig a klub akadémiáját irányító Supka Attila lesz a felnőtt csapat vezetőedzője, a nyáron pedig a játékoskeret is átesett kisebb változásokon. Sem Branimir Cipetic, sem Aleksandar Jovicic nem a Kisvárda játékosa az idei szezontól, Christian Herc személyében viszont egy olyan középpályás érkezett, aki rögtön kirobbanthatatlan tagja lett a kezdőcsapatnak. A tendencia a játékot illetően mindenképpen biztató. Bár az eredmények egyelőre nincsenek összhangban ezzel, a tabella nyolcadik helyéről talán már nem olyan nehéz türelmet tanúsítani.
Kép forrása: kisvardafc.hu
MTK
Az MTK utolsó feljutása óta többnyire a középmezőnyben végzett, ez alól a tavalyi tizedik hely jelent kivételt. Az ilyen eredmények valahol borítékolva vannak egy olyan csapatnál, mely identitásának tudatosan részét képezi tehetségeinek értékesítése. Vitályos Viktor, Andrej Vasiljevic, Molnár Ádin és Átrok Zalán eladása hét-hét-, illetve hat-hatszámjegyű összeg bevételt jelentett a Hungária körútiak számára (euróban), és jelenleg már mind a négyen egy-egy erősebb csapatnál játszanak (Sparta Praha, Hamburg, Rakow Czestochowa, Waregem). Az MTK, melynek filozófiájából az általánosságban értett magyar futball akár nemzetközi szinten is versenyképes játékosok formájában profitál, valószínűleg sosem (vagy legalábbis nehezebben) fog a bajnoki címért vagy az európai kupaindulást érő helyekért küzdeni a magyar bajnokságban. A pillanatnyi hetedik hely is ennek megfelelő, mely a játék képét nézve is reális. Pinezits Máté csapata nem tartozik sem a legjobbak, sem a legrosszabbak közé, ugyanakkor könnyen lehet, hogy egy-két, most még első perceit megkapó játékos jövő ilyenkor már egy erősebb bajnokságban rúgja a labdát.
Kép forrása: mlsz.hu
Aligha tűzi ki bármelyik csapat az alsóház valamelyik helyét célként, így talán annyira nem meglepő, hogy eddig többségében maga alatt teljesítő alakulatokról volt szó. Huszonöt forduló van még hátra, így kivétel nélkül akármelyik csapat előtt ott a lehetőség, hogy javítson teljesítményén, és a bajnokságot májusban a felsőházban zárja. Ehhez persze a már ott lévő csapatoknak is lesz egy-két szava, melyek formája a cikk következő részében lesz téma.
