Kép: Wikimedia Commons/MarcelX42
Minden idők egyik legszorosabb befutója után a japán alakulat 7-es autója szelte át elsőként a célvonalat az ikonikus 24 órás versenyen.
Nagy várakozás előzte meg a 2026-os Le Mans-i 24 órás autóversenyt. A címvédő Scuderia Ferrari zsinórban három győzelemmel a háta mögött igyekezett folytatni a nagy sorozatát, az 50-es és 51-es gyári, valamint a tavalyi győztes félgyári AF Corse színekben 83-as egységeket indítva. Velük szemben a nagy rivális Toyota 2022 óta első diadalát próbálta begyűjteni, de az egyre erősebb formát mutató kihívók, a villámgyors Cadillac, a hazai pályán versenyző Alpine, valamint a Belgiumban első győzelmét megszerző BMW is jó esélyekkel indult a hosszú távú versenyzés koronájának elhódításáért.
Végül 24 órányi elképesztően izgalmas és folyamatosan változó versenyzés után a 7-es rajtszámú, Kobayashi/Conway/de Vries Toyota szelte át elsőként a célvonalat minden idők egyik legszorosabb befutójával, mindössze 11 másodperccel megelőzve a második helyen befutó 20-as BMW-t, akik mellé a Buemi/Hartley/Hirakawa Toyota legénysége állhatott fel még a dobogó legalsó fokára.
Előzetes várakozások
A 2026-os szezon első két versenye alapján nehéz volt megjósolni az erőviszonyokat a futamot megelőzően. Imolában a 8-as Toyota főleg a jó stratégiának köszönhetően húzta be a győzelmet a hazai pályán versenyző vörösök előtt, a szabadedzések és az időmérő alapján egyértelműen a Ferrari 499P volt a leggyorsabb autó a mezőnyben.
Belgiumban feje tetejére állt az erősorrend, a Ferrari és a Toyota a kedvezőtlen BOP-nak köszönhetően jóval hátrébb esett, a tempót ezúttal a Peugeot-Cadillac-BMW hármas diktálta, a franciák a pole pozíciót is megszerezték a szombati napon. Vasárnap azonban a BMW tarolt, a bajor márka megszerezte az M Hybrid V8 első győzelmét, ami rögtön egy kettős siker is lett.
Ezekkel az előzményekkel a háta mögött érkezett meg a mezőny a La Sarthe-ra, a szabadedzések és a kvalifikáció pedig egy, a belga hétvégéhez hasonló erősorrendet vélt kirajzolni. A 2026-os szezon szabályváltoztatásainak egyike, hogy az aktuális fordulóra érvényes BOP szabályok nem nyilvánosak a nyilvánosság számára. Ennek ellenére az edzések végeredményéből egyértelműen látszódott, hogy az LMH autók, a Ferrari, Toyota és némi meglepetésre a Peugeot is jelentős ballasztot kapott az ACO döntése nyomán.
A kvalifikációt végül a 15-ös BMW nyerte, Dries Vanthoor 3:22:564-es ideje a Hypercar éra eddigi leggyorsabb köre volt a legendás pályán, miután a 38-as Cadillac idejét törölték, az indoklás szerint Jack Aitken ugyanis a mindent eldöntő Hyperpole 2 elején a megengedettnél korábban állt ki a boxutca végén lévő gyorsító sávba. Jól mutatja a mezőny kiegyenlítettségét, hogy a második-harmadik helyet két másik márka, a már említett Cadillac és az Alpine autói bérelték ki.
A verseny alakulása
A hatalmas érdeklődést övező verseny rajtjelét minden idők egyik legjobb sprinter kerékpárosa, Mark Cavendish adta meg. A startot követően Will Stevens és a Cadillac már az első kanyarban magához ragadta a vezetést, amit az első kör végére René Rast vett át a 20-as BMW kormánya mögött. Kicsit hátrébb a mezőnyben a BOP által hátráltatott élcsapatok is igyekeztek: a Ferrari autói az első kör végére a 7. és 9. helyre léptek előre, a Toyota pedig egy alternatív stratégiával készült. A rajtot követően fél órával mind a két autójukat kihozták, ami azt eredményezte, hogy az első kiállásokat követően a 8-as autó az élre is állt.
Az első órákban a Ferrari kezdeti jó tempóját több baleset is hátráltatta, az 50-es egy LMP2-es autóval való koccanást követően pördült meg, az 51-es pedig egy másik LMP2-est talált telibe, amiért egy boxutca áthajtásos büntetés lett a „jutalma”. Az élmezőny több tagját is kisebb-nagyobb sérülések és defektek hátráltatták, aminek eredménye az lett, hogy az ötödik órát követően a pole pozíciót büntetés miatt elveszítő Jack Aitken állt az élre a Cadillac-kel.
Az éjszaka beköszöntése előtt megjött az első biztonsági autós fázis, a kiállásokat követően pedig a Toyota, BMW, Cadillac és a Ferrari autói is egyaránt álltak az élen. Az éjjeli hidegebb idő valóságos adrenalin injekcióként hatott az amerikai márkára, a tizedik órában ugyanis a Hertz Jota két Cadillac-je stabil kettős vezetést épített ki. De ahogy azt Le Mans-ban megszokhattuk, semmi nem tarthat örökké, a 38-as Jota kormányszervó hiba miatt először csak ideiglenesen, majd végleg kiállni kényszerült a versenyből.
A futam kétharmadát követően a 12-es Cadillac csaknem egy perccel járt a japánok előtt, amikor azonban Louis Deletraz vezetésével gyorshajtás miatt boxutca-áthajtásos büntetést kaptak, ami miatt elbukták a vezető pozíciót. Az első helyet így megöröklő Toyota öröme sem tartott sokáig, a 8-as autó ugyanis fékrendszer problémák miatti javítást követően visszaesett a mezőnyben.
Az utolsó órákra három autó rendelkezett reális esélyekkel a győzelmet illetően: a 7-es Toyota, a 12-es Cadillac és a 20-as BMW. Négy és fél órával a verseny vége előtt Robin Frijns karakteridegen hibát vétve becsúszott a boxutca előtti kavicságyba, az ebből adódó időveszteség miatt a kiállást követően csak 4. helyre tudott visszatérni. Eközben az élen Norman Nato egyre nehezebben tudta tartani a Toyota tempóját, hátrébb csúszva az élmezőnyben.
A verseny végére a hatalmas tempót diktáló BMW ugyan megelőzte a régi gumikon szenvedő 8-as Toyota egységet, de a győzelemre már nem maradt esélye. A 94. Le Mans-i 24 órás versenyt végül a Kamui Kobayashi, Mike Conway és Nick de Vries fémjelezte 7-es Toyota nyerte meg, megelőzve a nagy felzárkózást bemutató 20-as BMW-t és a 8-as testvérautót.
Az LMP2-es kategóriában a lengyel Inter Europol kettős győzelmet aratott, újra bizonyítva, hogy az egyik legprofibb istállóvá nőtték ki magukat a kategóriában, az LMGT3-ban pedig a Ben Keating, Nicky Catsburg és Johnny Edgar kormányozta Corvette vihette haza a trófeát.
A Toyota újabb győzelme ismét bizonyította Le Mans örökérvényű igazságát: nem feltétlenül a leggyorsabb autó nyer, hanem az, aki a legkevesebb hibát követi el. A 7-es autó csaknem tökéletes versenyt futva, okos taktikával hódította el a győzelmet, de a befutó szorossága bizakodásra adhat okot mindenki számára, aki esetleg a Hypercar egy gyártó általi dominanciájától tartott volna.
