Képek: Michelin
Megpróbáltuk összeszedni, kivel és mi történt a drámaian alakuló barcelonai futamon a motorosok királykategóriájában – a nagydíj menete és fontos történései az alábbi cikkben olvashatók.
Ideális versenykörülmények között aludtak ki a piros lámpák a MotoGP Katalán Nagydíján vasárnap délután. Pedro Acosta indulhatott az élről, mellőle Franco Morbidelli, a harmadik rajtkockából pedig Alex Marquez – a bajnoki éllovas Marco Bezzecchi mindössze a 12. pozícióba gurulhatott fel, a tőle ekkor még egy pont hátrányban levő Jorge Martin pedig csak a kilencedik leggyorsabb köridőt futotta az időmérőn.
A rajtot a KTM-es Acosta remekül kapta el, Alex Marquez szorosan a nyomában tudott maradni, és a negyedik helyről startoló Raul Fernandez is szorongatta az élmenőket. Martin is kiemelkedően rugaszkodott neki – a dobogós helyezésekért támadta az élmenőket, valamint az LCR Hondával Johann Zarco is szépen lépdelt felfelé. Morbidelli a VR46 nyergében néhány pozíciót vesztett az első körökben – csapattársa, Fabio Di Giannantonio pedig szorosan mögötte érkezett, a tizedik körre meg is előzte.
Horrorbaleset hazai közönség előtt
A 12. fordulóban Marquez több támadást is indított Acosta ellen, ám az élen haladó spanyol a KTM egyik erősségét remekül kihasználva extrém kései féktávokat tudott venni, amivel ellehetetlenítette a Gresini versenyzőjét az előzéstől. Amely végül Marquez vesztét is okozta: a hátsó egyenesben Acosta KTM-je technikai meghibásodás miatt a semmiből lassult le – a szélárnyékban, közel 240 kilométer/órával érkező Marquez pedig nem tudott hova menekülni az előtte megtorpanó gép elől.
Bár Acosta kézfeltartással próbálta jelezni az érkező mezőnynek, hogy meghibásodás miatt nem tud megfelelő tempóval haladni, Marqueznek késő volt. A fűre sodródott, a sóderágy megdobta a Gresinit, a versenyző pedig hatalmasat repülve buckázott ki a kameraállásból. A pályára visszarepülő, alkatrészeket tűzijátékként szóró motor leszakadt első kereke és a hozzá tartozó első villa Di Giannantonio jobb kezét találta el, aki emiatt szintén látványosat bukott.
Marquez esése nem csak a nagysága miatt volt rémisztő, hanem azért is, mert nagyon sokáig kellett várni információra a versenyző állapotáról. Di Giannantoniót hamar megmutatták, ahogyan a kezét fájlalja, de a saját lábán, majd motorján tért vissza a bokszutcába és vitték is egy gyors orvosi csekkre. Acosta KTM-jét a két pramacos, Jack Miller és Toprak Razgatlioglu segítette vissza a bokszba. Majd jött az idegőrlő várakozás.
„All riders are conscious.” Írták ki a képernyőre, amely jelzésre nem csak az egész paddock, de minden otthoni néző egyszerre lélegezhetett fel. A lelátókon tapsvihar tört ki a hír láttán – bár Marquezt fehér lepedővel eltakarva tették fel a hordágyra, majd a mentőbe, a lényeg, hogy eszméleténél volt a spanyol versenyző. Mint a csapat későbbi hivatalos jelentéséből megtudtuk, a versenyző enyhe C7-es csigolyatörést, valamint kulcscsonttörést szenvedett, melyet vasárnapról hétfőre egy fémlemez beillesztésével megműtöttek.
Rövid felüdülés
Acosta motorját megjavították a piros zászlós fázis alatt, valamint Di Giannantonio is folytatásra képes állapotban gurult vissza a rajtrácsra. Azonban a versenyzés nem tartott sokáig: az első kanyarban Luca Marini, Pecco Bagnaia és Johann Zarco akadtak össze – Zarco lába pedig beakadt Bagnaia motorjának hátsó kereke elé, így a francia versenyző tehetetlenül repült a kavicságyban a Ducati után. Az esés önmagában vérfagyasztó látvány volt, ám ami a súlyosságát még inkább elárulja, az Bagnaia kétségbeesett reakciója volt. Ő és Marini is rohantak a földön fekvő francia versenytársuk felé és a pályabírók segítségével tudták csak leemelni a Desmosedici GP26-ost Zarco lábáról.
„Nagyon intenzív napunk volt” – foglalta össze a történteket Bagnaia a futam leintését követően. „Alexnek és a családjának rengeteg erőt és egy nagy ölelést küldök, ahogyan Johann-nak is. Az ő esésénél ott voltam, végignéztem, ami történt. Kritikus volt a helyzet – annyit kívánok csak, hogy bárcsak hamarabb meg tudták volna szüntetni a fájdalmait; szörnyű volt hallgatni. Amikor elkezdtem bevenni a kanyart, éreztem, hogy valaki nekem csapódik, de azt hittem, nem esünk el. Aztán érzékeltem, hogy valami teljesen blokkolja a hátsó kerekeket. Nagy volt a becsapódás a sóderágyba, és sokkoló volt látni, hogy valaki beszorult az én motorom alá. Nagyon megijedtem, Lucával egyből szaladtunk és próbáltunk Johann-on segíteni.”
A francia versenyző pár órával a nagydíj után Instagram felületén jelentkezett be: elárulta, hogy bár rémisztő volt a baleset, inkább az ijedség volt nagyobb részéről, mint a tényleges sérülések elszenvedése. Főleg a beszorult lábában keletkezett kár: a külső és belső combszalagjai elszakadtak, de csonttörés nélkül megúszta az esést.
A Trackhouse-bombák és egy hősies győzelem
A második megszakítás után következett egy újabb állórajt, melyet ezúttal túlélt a megcsappant létszámú mezőny. Acosta nem tudta sokáig tartani az első helyezést – többek között Martin, Diggia és Fernandez is megcélozta a dobogós helyezéseket. A hétvége során több komolyabb esést bemutató Martin végül nem önhibából esett ki: Fernandez a Trackhouse Apriliával egy túlzottan merész bevetődéssel szeretett volna átugrani a gyári versenyzőn, azonban elmérte a távot és mindketten a sóderágyban kötöttek ki.
A folyamatosan visszaeső Acostát pedig az utolsó kanyarban pöccintette ki Ai Ogura: a másik Trackhouse-os szintén egy bátor mozdulattal vetődött volna be a KTM-es mellé, ám ő is elmérte a távot, így véget vetett a hazai versenyző futamának.
A célvonalat végül Diggia szelte át először egy sérült kézzel, akit Joan Mir és Fermín Aldeguer követett. Mirt végül nem megfelelő guminyomás miatt hátrasorolták, így Aldeguer lépett a második helyre, Bagnaia pedig a harmadikra.
Mit lehetett volna másképp?
A Katalán Nagydíj rengeteg kérdést vet fel a motoros királykategória versenyeinek lebonyolítása kapcsán. A spanyol aszfaltcsík eleve az egyik legnagyobb kihívás a versenyzőknek a nehéz tapadási viszonyok miatt, a vonalvezetés pedig csak extrán nehezíti az abroncsok életben tartását. Nem véletlen a kiemelten sok bukás az egyes, a kettes és a 12-es kanyarokban – így lehet érdemes lenne ezeken változtatni a kétkerekűek hétvégéin.
„Annyira távol rajtolunk az első kanyartól, hogy sokkal nagyobb tempóval érkezünk meg az első féktávhoz, mint amivel általában szoktunk” – nyilatkozta Diggia a nagydíjat követően a pálya karakterisztikájáról. „Senki sem tudja, hogyan kellene ott tökéletes féktávot venni, emiatt egy apró hiba hatalmas hibává nőheti ki magát, ami pedig könnyen katasztrófába torkollhat.”
„Ötödik fokozatban érkezünk meg, rengeteg turbulenciával – mivel minden oldalról körülvesznek a többiek. Ilyet pedig a hétvége során kétszer, a sprintfutamon és a nagydíjon tapasztalunk, ezért viselkedhet kiszámíthatatlanul a motor. Szerintem mindenki egyetértene abban, hogy sokkal közelebb kellene hoznunk a rajtrácsot az egyes kanyarhoz – így nem ekkora tempónál kellene helyezkednünk.”
Egy másik probléma, amelyre több versenyző is felhívta a figyelmet a Katalán Nagydíj horrorbalesetei kapcsán, az a két piros zászló utáni újraindítás. „Amikor olyan balesetek történnek, mint ma, egyszerűen szörnyűnek találom, hogy úgy megyünk vissza versenyezni, mintha mi sem történt volna” – osztotta meg véleményét Acosta a témában. „Egy megszakítás után még rendben van, ha visszamegyünk versenyezni. De egy második ekkora kaliberű baleset után nem lenne szabad. Az emberek egészsége fontosabb, mint a show.”
A spanyol véleményét honfitársa, Martin is támogatta: „Mindig folytatódnia kell a show-nak, de három bukás után be kellene fejeznünk. Nem az én felelősségem eldönteni, de három állórajt túl veszélyes – könnyen elvesztjük a fókuszt ennyi várakozás után.”
Afelől nincs kétség, hogy a versenyirányításnak rengeteg kérdéses pontot át kell gondolnia a Katalán Nagydíj kapcsán – hiszen ahogy a versenyzők is hangsúlyozták, az ő egészségük kell, hogy prioritás legyen.
