Kép: Speedwaymedia
Bevett szokás volt az elmúlt időkben, hogy az IndyCar és az F1 egyfajta átjáróházai egymásnak, így nem véletlen az sem, hogy hol az egyik, hol a másik sorozatban váltak legendává a pilóták, akik mindkét sorozatban versenyeztek.
Korai évek, a gyors japán Európában
Takuma Satót nem kell bemutatni a sportrajongók számára. A ‘90-es évek végén, és a 2000-es évek elején bukkant fel Európában, mint nagy reményekkel érkező tehetséges japán versenyző.
1999 és 2001 között a brit Formula–3 bajnokságban versenyzett, utolsó évében pedig bajnoki címmel ünnepelhetett a Carlin istállóval. A bajnoki cím eredménye egy F1-es lehetőség volt a Honda támogatásával a szebb napokat is megélt Jordan-istállóval. Sato gyorsaságával sosem volt probléma, és sosem volt megkérdőjelezhető az sem, hogy a kis japán versenyzőnek tempó alapján egyértelmű helye van a száguldó cirkuszban.
2002 és 2008 között versenyzett az F1-ben, természetesen Honda-motoros csapatoknál, hiszen a Honda versenyzője volt és az is a mai napig. A Jordan- istállónál 1 szezont, a BAR Hondánál és a Super Aguri Hondánál pedig 3-3 szezont töltött el. 2008-ban a Super Aguri istálló csődbe ment négy fordulót követően, így abban az évben a maradék hétvégéken teszt- és tartalékpilótai szerepkört töltött be a Gerhard Berger vezette Toro Rosso istállónál.
A japán versenyzőről az F1-rajongók leginkább a baleseteiről emlékeznek meg, a tempóját és a tehetségét kevesen ismerik. Legjobb F1-es szereplése a 2004-es bajnoki 8. helyezés összetettben, és egy dobogós hely, hogy, hogy nem Indianapolisból.
A tengeren túl, egy legenda születik
Sato 2010-ben tette át székhelyét a tengeren túlra, és IndyCar-pályafutását is elkezdte. Hogy, hogy nem, Honda-motoros csapatoknál versenyzett itt is. Az IndyCar ugyan a legrangosabb formulaautós kategóriának számít Amerikában, mégis kihívást jelent minden versenyző számára, aki szerencsét próbál itt. Legjobb bajnoki eredménye a 2020-as csonka COVID-szezonban elért 7. bajnoki helyezése volt.
De ez nem minden. Legendává elsősorban Indianapolis legendás 2,5 mérföldes oválján válnak itt a versenyzők. Nagyon régen még a hőskorban (1950-től 1960-ig) F1-es pontszerző verseny volt az Indy 500-as esemény, majd később 2000 és 2007 között pedig ismételten a GP vonalvezetése a pályának az F1-es naptár része volt.
Az Indy500 az úgynevezett Triple Crown hármas (Indy 500 – Le Mans 24 órás – F1 Monacói Nagydíj) része, az autósport legnagyobb becsben tartott három eseményének egyike. Sato kétszer tudott Indy 500-at nyerni, először 2017-ben az Andretti Autosport színeiben, másodjára pedig 2020-ban a Rahal Letterman Lanigan Racing színeiben. Ezen kívül 2012-ben szintén az RLL színeiben az utolsó körben még vezette az 500 mérföldes eseményt, azonban balesetbe keveredett 4 kanyarral a kockás zászló előtt.
A veterán japán versenyző 6 győzelmet, 14 dobogós helyezést és 10 rajtelsőséget könyvelhetett el IndyCar-pályafutása során. Leginkább az oválpályákon számított kiemelkedőnek, de utcai és épített helyszíneken is sikerült győzelmet szereznie.
Sato 2022-ig teljes szezonos versenyzője volt az IndyCar-nak, elképesztő sportemberi csoda, hogy a világ egyik legembert próbálóbb sorozatában 46 évesen még teljes szezont produkált.
A teljes szezonos visszavonulását követően az idén 49 éves japán versenyző már csak az indianapolisi 500 mérföldes viadalon méretteti meg magát. Minden évben nagyon komoly esélyekkel indul. Részmunkaidős státusza ellenére sosem írjuk le Satót, hiszen egyértelmű esélyese minden évben a versenynek.
Idén is láthatjuk május hónap egyik legrangosabb eseményén, 49 évesen is nekivág 17. Indy 500 versenyének.
Nem mindenki az F1-ben válik élő legendává, ezt Sato példája is kiválóan megmutatja. Amerikában egy ikon, egy legenda, egy élő történelem.
