Egy olyan bajnoki szezonzáró, ahol még hárman esélyesek a címre, mindenképpen emlékezetes. De amikor az utolsó kanyarokban dől el, arról sokáig beszélni fogunk. 2021 Abu-dhabi? Mindenki emlékszik. De maradjunk a rallynál.
Képek: Toyota Gazoo Racing
A három muskétás
Elfyn Evans tizenhét pontos előnnyel érkezett az olasz szigetre, de vesztett ő el bajnoki címet nagyobb előnyből is. Eddig ötször volt második, és ebből kétszer az utolsó futamon dőlt el a cím sorsa.
Sami Pajarit év elején talán nem vártuk ebbe a csatába, de a kiegyensúlyozott és megbízható teljesítménynek meglett az eredménye. Mégis a verseny elejétől kezdve úgy tűnt, itt nem igazán rúghat labdába, pedig itt is azt hozta, amit egész évben. Végül tényleg csak harmadik lett a tabellán, egy ponttal maradva le az ezüstéremről.
Oliver Solberg tavaly rárúgta az ajtót a világbajnokságra, és idén is így indította a szezont. A gyorsaságnak viszont ára van, többször is olyan hibákat vétett, amelyek miatt elesett a jó eredménytől, így kénytelen volt a vasárnapi pontokkal kozmetikázni az eredményt.
Méltó vagy méltatlan búcsú?
A Hyundaiok sokáig jól álltak a versenyben. Adrien Fourmaux az első győzelméért harcolt egész évben, és most is megvolt hozzá a tempója, de két defekt megfosztotta ettől a lehetőségtől.
Thierry Neuville sokáig vezette a versenyt, ám szombaton hibázott, így ő is kiszállt. Vasárnap azért a korszak utolsó power stage-ét fölényesen megnyerte.
A csapat harmadik autójában a spanyol Dani Sordo ült, aki már a shakedownon összetörte, majd félbe is hagyta a versenyt, mert nem érezte jól magát ez után az esés után. Sajnos a tempója sem volt meg ahhoz, hogy esélye legyen bármire is.
A mindent eldöntő vasárnap
Vasárnap reggelre Solberg vezette a versenyt, Evans pedig az ötödik helyen állt. Az ilyen murvás versenyek sajátossága, hogy nagyon nagy időkülönbségek alakulnak ki, így pozíciót nyerni ekkorra szinte lehetetlen volt. Evansnek öt pontot kellett szereznie ahhoz, hogy biztosan bajnok legyen, függetlenül Solberg eredményétől. Vasárnap tíz pontot osztanak szét, ötöt a super sundayon és ötöt a power stage-en lehet szerezni.
Az utolsó előtti szakaszon viszont a walesi versenyző defektet szerzett, ráadásul egy hosszú szakasz elején, ami azt jelentette, hogy mindenképp kereket kell cserélnie. Alig másfél percet vesztett ezzel. Ott a mély porban, a tűző napon, így felöltözve, ez rendkívüli eredmény. De a super sunday értékelésben, ahol másodpercek döntenek pozíciókról és pontokról, ez rengeteg.
Az utolsó szakaszra maradt minden. Ha Solberg jobban szerepel, mint Evans, akkor ő a bajnok, ha viszont Evans szerez több pontot az power stage-en, akkor övé a cím. Itt már mindenki tűkön ült, olyan feszültség izzott a levegőben, mint azon az Abu-Dhabi estén néhány éve. Evans teljesítette a szakaszt, nem volt a leggyorsabb, és ő azt mondta, ebben ennyi volt, nem lesz elég. Nem volt itt dráma, sem összezuhanás, csak csendes beletörődés. Majd elrajtolt a fiatal svéd, Oliver Solberg, olyan tempót diktált, ami ezen a laza talajon lehetetlennek tűnt. Két-három másodperccel gyorsabb volt, mint Evans, már csak néhány kanyar, és világbajnok. Ő és az édesapja Petter Solberg lesznek az rally-világbajnokságon az első apa-fia bajnok páros. De nem ez történt. Úgy, mint idén már többször láthattuk, elég volt egyetlen pici hiba. Az autó hátulját megdobta az út széle, ahogy rácsúszott, és onnantól kezdve Solberg utas volt az autóban, le az útról a bokrok közé. Persze visszakecmergett, és teljesítette a szakaszt, a versenyt is megnyerte, csak épp a bajnokságot vesztette el.
Elfyn Evans döbbenten állt az ugráló tömegben, ahogy a képernyőt nézte, az édesapja kiabálta a fülébe, hogy bajnok lett. Rajta pedig látszott, hogy nem érti, nem tudja most, mit kell tenni. Mindenki őt és a navigátorát, Scott Martint ünnepelte, mintha Martin előbb felfogta volna a történteket.
Solberget, pedig mindenki vigasztalta. Talán nem itt ment el ez a cím, bármelyik hibáját felhozhatnánk a szezonban, hogy ott történt, de ez volt a legfájdalmasabb. Ezek után pedig felállni a dobogó legfelső fokára, és átvenni a versenyért járó trófeát, talán az egyik legnehezebb pillanat lehetett a karrierjében.
Evans a bajnok
Ismét brit világbajnokot avattak hát a rali-világbajnokságban, Richard Burns 2001-es címe óta az elsőt. Talán nem ez volt Evans legerősebb szezonja, de ez hozta meg azt az áttörést, amire 2020 óta, az első bajnoki harca óta vár. Ötször második lett, most végre ő is a sportág bajnokai közé tartozik, walesiként egyedül.
